Ámos könyve 9. fejezet

1. Látom az Urat állni az oltáron, és mondja: Üsd meg az oszlop fejét, hadd rendüljenek meg a küszöbök, és döntsd azokat mindnyájuk fejére. A megmaradókat pedig fegyverrel ölöm meg. Nem fog elfutni közülük a futó, és nem menekül meg közülük a menekülő.

2. Ha a Seolba ássák is be magokat, kezem onnan is kiragadja őket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonom őket!

3. És ha a Kármel tetején rejtőznének is el, onnan is előkeresem és elhozom őket; és ha szemeim elől a tenger fenekére bújnának is, ott is parancsolok a kígyónak és megmarja őket.

4. És ha fogságba mennek is ellenségeik előtt, ott is parancsolok a fegyvernek és megöli őket; és reájuk fordítom szemeimet, vesztükre és nem javukra.

5. Mert az Úr, a Seregek Ura az, a ki megérinti a földet és elolvad az, és jajgat annak minden lakója, és feldagad egészen, mint a folyam, meg elapad, mint Egyiptom folyója.

6. A ki fenn az égben építi az ő boltozatát, és annak íveit a földre alapítja; a ki előhívja a tenger vizeit s kiönti azokat a földnek színére: az Úr az ő neve.

7. Nem olyanok vagytok-e ti előttem, oh Izrael fiai, mint a Kusiták fiai?! ezt mondja az Úr. Nem én hoztam-e ki Izraelt Egyiptom földéről, és a Filiszteusokat Kaftorból, és a Siriabelieket Kirből?!

8. Íme, az Úr Isten szemmel tartja a bűnös országot, és eltörlöm azt a földnek színéről. Mindazonáltal még sem pusztítom el egészen a Jákobnak házát, ezt mondja az Úr!

9. Mert íme, én parancsolok és szétrázom Izrael házát minden népek között, a mint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem.

10. Fegyver által halnak meg az én népemnek minden bűnösei, a kik azt mondják: Nem ér el minket és nem jő reánk a veszedelem.

11. Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán.

12. Hogy örökségképen bírják az Edom maradékát és mindama népeket, a kik az én nevemről neveztetnek, ezt mondja az Úr, aki megcselekszi ezt!

13. Íme, napok jőnek, ezt mondja az Úr, és ott éri a szántó az aratót, a szőlőtaposót, a magvetőt. És a hegyek musttal csepegnek, a halmok pedig mind megáradnak.

14. És hazahozom a fogságból az én népemet, az Izraelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak bennük. Szőlőket plántálnak és isszák azok borát, és kerteket csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét.

15. És elplántálom őket az ő földjükbe; és nem szaggattatnak ki többé az ő földjükből, a melyet adtam nékik, azt mondja az Úr, a te Istened.

*