Ezékiel könyve 14. fejezet

1. És jövének hozzám férfiak Izrael vénei közül, és leülének én előttem.

2. És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:

3. Embernek fia! Ezek a férfiak fölvették bálványaikat szívökbe, és vétkeik botránkozását orcáik elé állították. Vajjon engedjem-e, hogy megkérdezzenek engem?

4. Ezokáért szólj velök, és mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Valaki az Izrael házából bálványait szívébe fölveszi, és vétkének botránkozását teszi orcái elé, és megy a prófétához: én, az Úr felelek meg annak énmagam által bálványainak sokasága miatt;

5. Hogy megragadjam Izrael házát az ő szívökben, a kik elfordultak tőlem bálványaik miatt mindnyájan.

6. Ezokáért mondjad Izrael házának: Ezt mondja az Úr Isten: Térjetek meg, és forduljatok el bálványaitoktól és minden útálatosságtoktól fordítsátok el orcátokat.

7. Mert valaki az Izrael házából és a jövevények közül, a kik Izraelben laknak, elhajlik tőlem, és az ő bálványait veszi föl szívébe, és vétkének botránkozását teszi orcája elé, és megyen a prófétához, hogy ez tanácsot kérjen ő néki én tőlem: én, az Úr felelek meg annak énmagam által;

8. És ellene fordítom orcámat annak a férfiúnak, és vetem őt jegyül és közbeszédül, és kiirtom népem közül, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

9. Ha pedig a próféta megtéveszteni engedi magát, hogy kijelentést adjon: én, az Úr tévesztettem meg azt a prófétát; és kinyújtom kezemet ellene, és kiveszem őt az én népem, Izrael közül.

10. És viselik vétköket; a milyen a kérdező vétke, olyan legyen a próféta vétke is.

11. Azért, hogy el ne tévelyedjék többé Izrael háza én tőlem, és többé meg ne fertéztessék magokat minden ő elszakadásukkal, hanem legyenek az én népem és én legyek Istenök, ezt mondja az Úr Isten.

12. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

13. Embernek fia! ha valamely ország vétkeznék ellenem, elpártolván tőlem, és én kinyújtván kezemet ellene, eltörném néki a kenyérnek botját, és bocsátanék reá éhséget, és kiirtanék belőle embert és barmot;

14. És ha volna ez a három férfiú benne: Noé, Dániel és Jób: akkor ők az igazságukkal a magok lelkét megszabadítanák, azt mondja az Úr Isten.

15. Ha gonosz vadállatokat bocsátanék át az országon, hogy azt gyermektelenné tegyék, és az pusztává lenne, a melyen senki át nem menne a vadállatok miatt:

16. Benne ama három férfiú (élek én, az Úr Isten mondja) sem fiakat, sem leányokat meg nem szabadítana, csak magokat szabadítanák meg, az ország pedig pusztává lenne.

17. Avagy ha fegyvert hoznék amaz országra, és mondanám: fegyver, menj át ez országon! és kiirtanék belőle embert és barmot,

18. És ama három férfiú benne volna, élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítana meg sem fiakat, sem leányokat, hanem csak magokat szabadítanák meg.

19. Avagy ha döghalált bocsátanék arra az országra, és kiönteném búsulásomat reá vérben, hogy kiirtsak belőle embert és barmot,

20. S Noé, Dániel és Jób benne volna: élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; ők igazságukkal csak a magok lelkét szabadítanák meg.

21. Mert így szól az Úr Isten: Mennyivel inkább, ha e négy nehéz ítéletemet: a fegyvert, éhséget, vadállatot és döghalált bocsátom Jeruzsálemre, hogy kiirtsak belőle embert és barmot!

22. Íme, megmaradnak benne némely menekültek, a kiket kivezetnek, fiak és leányok; íme ők kimennek hozzátok, hogy lássátok útjokat és cselekedeteiket, és vígasztalást vegyetek a veszedelemből, melyet Jeruzsálemre hoztam, mindarra nézve, a mit hoztam reá.

23. És megvígasztalnak titeket, ha látjátok útjokat és cselekedeteiket megismeritek, hogy nem hiába cselekedtem mindazt, a mit cselekedtem vele, ezt mondja az Úr Isten.

*