Ezékiel könyve 20. fejezet

1. És lőn a hetedik esztendőben, az ötödik hónap tizedikén: jövének férfiak Izrael vénei közül megkérdezni az Urat, és leülének előttem.

2. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

3. Embernek fia! beszélj Izrael véneivel, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nemde engem megkérdezni jöttetek-e? Élek én, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem, ezt mondja az Úr Isten.

4. Ítélni akarod őket, ítélni akarsz, embernek fia? add tudtokra atyáik útálatosságait!

5. És mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Azon a napon, melyen elválasztám Izraelt, és fölemelém kezemet a Jákób háza magvának, és megismertetém magamat velök Egyiptom földjén, és kezemet fölemelém nékik, mondván: Én vagyok az Úr, a ti Istentek!

6. Azon a napon felemeltem kezemet nékik, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről a földre, a melyet kinéztem vala nékik, a mely tejjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak;

7. És mondék nékik: Kiki az ő szemei útálatosságait elvesse, és Egyiptom bálványaival meg ne fertéztessétek magatokat; én vagyok az Úr, a ti Istentek!

8. De pártot ütének ellenem, s nem akarának hallgatni reám. Senki az ő szeme útálatosságait el nem veté és Egyiptom bálványait el nem hagyá. Mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok, teljessé teszem haragomat rajtok Egyiptom földjének közepette.

9. De cselekedtem az én nevemért, hogy ez meg ne gyaláztassék a pogányok szemei előtt, a kik közt ők valának, a kiknek szemei előtt megismertettem magamat velök, hogy kihozom őket Egyiptom földjéről.

10. És kihozám őket Egyiptom földjéről, s vivém őket a pusztába.

11. És adám nékik parancsolatimat, és törvényeimet kijelentém nékik, melyeket az ember ha cselekszik, él azok által.

12. És adám nékik szombataimat is, hogy legyenek jegyül köztem és ő közöttök; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjök.

13. De pártot üte ellenem Izrael háza a pusztában, az én parancsolatimban nem jártak és törvényeimet megveték, a melyeket az ember ha cselekszik, él azok által; és az én szombataimat megfertéztették felette igen. Mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok a pusztában, hogy elveszessem őket.

14. De cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok szemei előtt, a kiknek szeme láttára kihoztam vala őket.

15. És föl is emelém én kezemet nékik a pusztában, hogy be nem viszem őket a földre, melyet adtam nékik, mely tejjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak;

16. Mivelhogy törvényeimet megvetették és parancsolataimban nem jártak, és szombataimat megfertéztették, mert bálványaik után járt vala szívök:

17. Mindazáltal kedvezett szemem nékik, hogy el ne veszessem őket, és nem vetettem nékik véget a pusztában.

18. És mondék fiaiknak a pusztában: A ti atyáitok parancsolataiban ne járjatok, és az ő törvényeit meg ne tartsátok, s bálványaikkal magatokat meg ne fertéztessétek.

19. Én vagyok a ti Uratok, Istentek: az én parancsolatimban járjatok, az én törvényimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek.

20. És az én szombatimat megszenteljétek, hogy legyenek jegyül én köztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

21. De pártot ütének a fiak ellenem, parancsolataimban nem jártak, s törvényeimet meg nem tartották, hogy azokat cselekedjék, a melyeket az ember ha cselekszik, él azok által; szombataimat megfertéztették; mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok, teljessé teszem haragomat rajtok a pusztában.

22. De visszavontam kezemet, s cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok előtt, a kiknek szeme láttára kihoztam őket.

23. Föl is emelém én kezemet nékik a pusztában, hogy elszélesztem őket a pogányok közé, és szétszórom őket a tartományokba;

24. Mivelhogy törvényeimet nem cselekedték, s parancsolataimat megvetették, és szombataimat megfertéztették, s atyáik bálványai után voltak szemeik.

25. És én is adtam nékik nem jó parancsolatokat, s törvényeket, a melyek által ne éljenek.

26. S megfertéztetém őket ajándékaikkal, mikor tűzön vittek át minden elsőszülöttet, hogy elpusztítsam őket, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

27. Azért szólj az Izrael házának, embernek fia, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Még ebben is gyalázattal illettek engem a ti atyáitok, hogy hűtlenül elszakadának tőlem:

28. Mikor bevittem őket a földre, a melyért fölemeltem kezemet, hogy azt nékik adom, megtekintének minden magas halmot és minden sűrű ágú fát, és ott áldozzák vala az o áldozatjaikat, és ott adják vala haragra ingerlo ajándékaikat; és oda teszik vala kedvelt illatjokat, és oda öntik vala italáldozataikat.

29. És mondék nékik: Micsoda e magaslat, a hova ti gyülekeztek? És nevezik nevét magaslatnak mind e mai napig.

30. Ennekokáért mondjad Izrael házának: Így szól az Úr Isten: Nemde a ti atyáitok módjára fertéztetitek-e meg magatokat, és az ő útálatosságaik szerint paráználkodtok-e?

31. És ajándékaitok vitelével, mikor átviszitek fiaitokat a tűzön, fertéztetitek meg magatokat minden bálványaitok előtt mind e mai napig, és én engedjem, hogy megkérdezzetek engem, Izrael háza? Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem!

32. És a mi lelketekben támadt, semmiképpen sem lesz meg, hogy azt mondjátok: Leszünk olyanok, mint a pogányok, mint a tartományok nemzetségei, szolgálván fának és kőnek.

33. Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy erős kézzel és kinyújtott karral és kiontott búsulással uralkodom rajtatok.

34. És kiviszlek titeket a népek közül, és egybegyűjtelek titeket a tartományokból, melyekbe elszéledtetek, erős kézzel és kinyújtott karral és kiontott búsulással;

35. És vezetlek titeket a népek pusztájára, hol szemtől-szembe törvénykezem veletek.

36. A mint törvénykeztem a ti atyáitokkal Egyiptom földének pusztájában; úgy törvénykezem veletek, ezt mondja az Úr Isten:

37. És átviszlek titeket a vessző alatt, és hozlak titeket a frigynek kötelébe.

38. És kitisztítom közületek a pártosokat, és az ellenem támadókat, és a földről, melyen jövevények voltak, kihozom őket, de Izrael földjére nem fognak bemenni, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

39. Ti pedig, Izrael háza, azt mondja az Úr Isten, mindenitek járjon az ő bálványai után és szolgáljon azoknak; de azután bizony, hallgatni fogtok rám, és az én szent nevemet többé meg nem fertéztetitek ajándékitokkal és bálványaitokkal.

40. Mert az én szent hegyemen, Izraelnek magas hegyén, ezt mondja az Úr Isten, ott fog szolgálni nékem Izrael egész háza együtt azon a földön; ott kedvelem őket, ott kivánom meg a ti áldozataitokat és ajándékitoknak első zsengéjét mindenben, mit nékem szenteltek.

41. Kedves illatban kedvellek titeket, mikor kihozlak titeket a népek közül és egybegyujtelek titeket a tartományokból, melyeken elszéledtetek, és megszenteltetem ti bennetek a pogányok szemei előtt.

42. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor beviszlek titeket Izrael földjére, arra a földre, melyért fölemeltem kezemet, hogy adom azt a ti atyáitoknak.

43. És ott megemlékeztek útaitokról, s minden cselekedeteitekről, melyekkel magatokat megfertéztettétek, s megútáljátok ti magatokat minden gonoszságtokért, melyeket cselekedtetek.

44. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor cselekszem veletek az én nevemért, és nem a ti gonosz útaitok és romlott cselekedeteitek szerint, oh Izrael háza, ezt mondja az Úr Isten!

45. És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:

46. Embernek fia! fordítsd orcádat délre, és szólj dél felé és prófétálj a déli mező erdeje ellen!

47. És mondjad a dél erdejének: Halld meg az Úr beszédét, így szól az Úr Isten: Íme, én tüzet gyújtok benned, hogy megemésszen te benned minden zöldelő és aszú fát. Meg nem aluszik a lángoló láng, és megég a miatt minden orca déltől északig.

48. És meglátja minden test, hogy én, az Úr gyújtottam meg azt, mert meg nem aluszik.

49. És mondék: Ah, ah Uram Isten! ezek azt mondják nékem: Hát nem példabeszédekben beszél ez?

*