Ezékiel könyve 29. fejezet

1. A tizedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedikén lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2. Embernek fia! vesd tekintetedet a Faraóra, Egyiptom királyára, és prófétálj ellene és egész Egyiptom ellen.

3. Szólj és mondjad: Így szól az Úr Isten: Íme, én ellened megyek, Faraó, Egyiptom királya, te nagy krokodil, a ki fekszik folyói közepette, a ki ezt mondja: Enyém az én folyóm, és én teremtettem magamnak.

4. És horgokat vetek szádba, és azt cselekszem, hogy folyóid halai odaragadjanak pikkelyeidhez, és kivonszlak folyóid közepéből, és folyóid minden halait, melyek odaragadnak pikkelyeidhez.

5. És kivetlek a pusztába téged és folyóid minden halát; a mező színére esel; egybe nem szedetel s nem gyűjtetel; a földi vadaknak s az égi madaraknak adlak eledelül.

6. És megtudják mindnyájan Egyiptom lakói, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy ők nádszál-bot valának Izrael házának;

7. Melyet ha megfognak kezökkel, összetörsz, s felhasítod egész vállokat, s ha reád támaszkodnak, összeroppansz, s megrázod egész derekokat:

8. Ezokáért így szól az Úr Isten: Íme, hozok ellened fegyvert, és kivágok belőled embert és barmot.

9. És legyen Egyiptom földje pusztasággá és sivataggá, és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy azt mondja: A folyó enyém, és én teremtettem:

10. Ezokáért íme, én ellened megyek, és folyóid ellen, és teszem Egyiptom földjét nagy pusztaságok pusztaságává Migdoltól fogva Siénéig, és Szerecsenország határáig.

11. Ne menjen át azon emberi láb, se baromi láb ne menjen át rajta, és ne lakják negyven esztendeig.

12. És adom Egyiptom földjét pusztaságra az elpusztult földek között, s városai lesznek az elpusztult városok közt pusztaságban negyven esztendeig, és eloszlatom az egyiptomiakat a nemzetek közé, s szétszórom őket a tartományokba.

13. Mert így szól az Úr Isten: Negyven esztendő múlva egybegyűjtöm az egyiptomiakat a népek közül, kik közé szétszórattak.

14. És visszahozom Egyiptom foglyait s visszaviszem őket Pathrós földjére, az ő eredetök földjére, és ott lesznek alacsony királyság.

15. A többi királyságokhoz képest alacsony lészen s többé nem emeli magát a nemzetek fölé; és megkevesbítem őket, hogy el ne tapodják a nemzeteket.

16. És nem lesz többé Izrael házának bizodalma, mely vétekre emlékeztessen engem, midőn feléje hajlanak, és megtudják, hogy én vagyok az Úr Isten.

17. És lőn a huszonhetedik esztendőben, az első hónapban, a hónap elsején, lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

18. Embernek fia! Nabukodonozor Babilon királya nagy fáradsággal fárasztotta seregét Tírus ellen: minden fő megkopaszult és minden váll feltört, de jutalma nem lőn néki és seregének Tírusból a fáradságért, a mellyel miatta fáradott.

19. Ennekokáért így szól az Úr Isten: Íme, én Nabukodonozornak a babiloni királynak adom Egyiptom földjét, és elviszi gazdagságát, s elragadja ragadományát, s elprédálja prédáját, és ez lesz jutalma seregének.

20. Fizetésül, a melyért fáradott, adom néki Egyiptom földjét, mert értem cselekedtek, ezt mondja az Úr Isten.

21. Azon a napon szarvat sarjasztok Izrael házának, és a te szádat megnyitom közöttök, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.

*