Ezékiel könyve 47. fejezet

1. És visszatéríte engem a ház ajtajához, és íme, víz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre.

2. És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és íme, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól.

3. Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala.

4. És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala.

5. És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.

6. És monda nékem: Láttad-e, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján.

7. És mikor visszatértem, íme, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől.

8. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz.

9. És lészen, hogy minden élő állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.

10. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel.

11. Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.

12. És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.

13. És monda az Úr Isten: Ez a határ, a mely szerint örökségül osszátok el magatok közt a földet Izrael tizenkét törzsöke szerint, Józsefnek két örökséget.

14. És vegyétek azt örökségül mindnyájan egyenlően, mivelhogy fölemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt, tehát essék néktek az a föld örökségül.

15. És ez legyen a föld határa, észak felé a nagy-tengertől, Hetlónon át Sedádnak menve:

16. Hamát, Berótha, Szibraim, mely Damaskus határa és Hamát határa közt van, a középső Háser, mely Havrán határán van.

17. Így legyen a határ a tengertől Hacar-Énónig Damaskus határán és azontúl északra, és Hamát határán: ez az északi oldal.

18. És a keleti oldalon: Havrán és Damaskus és Gileád között és Izrael földje között a Jordán legyen; ama határtól a keleti tengerig mérjétek: ez a keleti oldal.

19. És a déli oldalon dél felé: Támártól a versengések vizéig Kádesben, azután a folyó felé a nagy- tengerig: ez a déli oldal dél felé.

20. És a nyugoti oldal: a nagy tenger, ama határtól fogva addig, a hol egyenesen Hamátba menni: ez a nyugoti oldal.

21. És osszátok el ezt a földet magatok közt Izrael nemzetségei szerint.

22. És legyen, hogy sorsvetéssel osszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok őket, mint a ki ott született az Izrael fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izrael nemzetségei között.

23. És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.

*