Ezékiel könyve 7. fejezet

1. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2. És te, embernek fia, így szól az Úr Isten Izrael földjének: Vége! eljött a vég a föld négy szárnyára!

3. Immár itt a vég rajtad; s bocsátom haragomat reád, és megítéllek útaid szerint, és vetem reád minden útálatosságodat.

4. És nem kedvez az én szemem néked, sem meg nem szánlak; hanem a te útaidat vetem reád, és útálatosságaid közötted lesznek és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

5. Így szól az Úr Isten: Íme veszedelem, egyetlen veszedelem; íme eljött.

6. Vég jött, eljött a vég, fölserkent ellened, íme eljött!

7. Eljött a végzet reád, földnek lakosa! eljött az idő, közel a nap, rémülés és nem víg éneklés a hegyeken.

8. Most rövid időn kiöntöm búsulásomat reád, és teljessé teszem haragomat rajtad, és megítéllek útaid szerint, és rád vetem minden útálatosságodat.

9. És nem kedvez az én szemem, sem meg nem szánlak; útaid szerint fizetek tenéked, és a te útálatosságaid közötted lesznek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki ver.

10. Íme a nap, íme eljött, kisarjadt a végzet, kivirágzott a vessző, kivirult a kevélység.

11. Az erőszakosság a gonoszság vesszejévé nőtt fel, nincs semmi meg belőlök, sem sokaságukból, sem tömegökből, s nincs egy jaj is miattok!

12. Eljött az idő, elközelgett a nap; a vevő ne örüljön, az eladó ne szomorkodjék, mert harag jön minden sokaságára.

13. Mert az eladó eladott jószágához nem térhet vissza többé, még ha élve az élők közt maradna is, mert a jövendelés az ő egész sokasága ellen vissza nem tér, és vétke miatt senki sem lehet hosszú életű.

14. Kürtöljetek a kürttel és készítsetek el mindent; ám nincsen, a ki harcra menjen, mert haragom minden ő sokasága ellen.

15. A fegyver kivül, a döghalál és éhség belül; a ki a mezőn van, fegyver miatt hal meg, és a ki a városban, azt éhség és döghalál emészti meg.

16. És menekülnek menekültjeik, és lesznek a hegyeken, mint a völgyek galambjai: mindnyájan nyögvén, kiki vétke miatt.

17. Minden kéz elerőtlenül, és minden térd elolvad, mint a víz.

18. Felövezkednek zsákkal, és befedi őket rettegés, és minden orcán szégyen, és mindnyájok fején kopaszság.

19. Ezüstjöket az utcákra vetik, és aranyuk szenny lesz előttök; ezüstjök s aranyuk meg nem szabadíthatja őket az Úr búsulásának napján; lelköket azzal jól nem lakatják, s hasokat meg nem tölthetik; mert csábítójok volt az a vétekre.

20. És a belőle készült drága ékességeket kevélykedésre használják, és útálatosságuk képeit, undokságaikat abból csinálták, azért tettem előttök azt szennyé;

21. És adom azt az idegenek kezébe zsákmányul, és a föld hitetleninek prédául, hadd fertéztessék meg.

22. És elfordítom tőlük arcomat, hadd fertéztessék meg szent helyemet; s betörjenek belé a rontók és megfertéztessék.

23. Készítsd a láncot; mert a föld tele van véres ítélettel, és a város tele van erőszakossággal.

24. És elhozom a pogányok leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat; s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertézett lesz templomuk.

25. Rettegés jött el, s keresnek békét és nincs.

26. Egy romlás a másikra jő, és egy hír után más támad, s kérnek látást a prófétától, ám törvény nem lesz a papnál, sem tanács a véneknél.

27. A király szomorkodik, a fejedelem irtózatba öltözik; s a föld népének kezei megdermednek. Útjok szerint cselekszem velök, ítéletök szerint ítélem meg őket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr.

*