Ezékiel könyve 8. fejezet

1. És lőn a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján: én ülök vala házamban, és Júda vénei ülnek vala előttem és esék reám ott az Úr Istennek keze.

2. És látám, és íme vala mintegy tűznek formája, derekának alakjától fogva lefelé tűz vala, és derekától fogva fölfelé vala mint a fényesség, mint az izzó érc.

3. És kinyújta egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a lélek a föld és az ég között, és bevive engem Jeruzsálembe isteni látásokban a belső kapu bejáratához, a mely északra néz, a hol vala helye a bosszúság bálványának, a mely bosszúságra ingerel vala;

4. És íme ott vala Izrael Istenének dicsősége, a látás szerint, a melyet láttam a völgyben.

5. És monda nékem: Embernek fia! emeld föl csak szemeidet észak felé. Fölemelém azért szemeimet észak felé: és íme északra az oltár kapujától áll vala a bosszúság ama bálványa a bejáratnál.

6. És mondá nékem: Embernek fia! látod-e mit cselekesznek? A nagy útálatosságokat, melyeket Izrael háza itt cselekszik, hogy eltávozzam az én szenthelyemtől. De még egyéb nagy útálatosságokat is fogsz látni.

7. És vive engem a pitvar bejáratához, és látám, és íme egy lyuk vala a falban.

8. És mondá nékem: Embernek fia! ronts csak át a falon! és átronték a falon és íme egy ajtó vala ott.

9. És mondá nékem: Menj be és lásd meg a gonosz útálatosságokat, a melyeket ezek ott cselekesznek.

10. Bemenék azért és látám, és íme az útálatos csúszó-mászó állatoknak és barmoknak mindenféle képei és Izrael házának minden bálványai vannak bevésve a falon köröskörül.

11. És hetven férfiú Izrael házának vénei közül (ezek közepette Jaazanjáhu, a Sáfán fia) áll vala előttök, mindenik a maga tömjénezőjével kezében, s a füstölőszer felhőjének illata száll vala fel.

12. És mondá nékem: Láttad-e, embernek fia, Izrael házának vénei mit cselekesznek a sötétben, kiki az ő képes házában? mert azt mondják: Nem lát minket az Úr, elhagyta az Úr ezt a földet.

13. És mondá nékem: Még egyéb nagy útálatosságokat is fogsz látni, miket ezek cselekesznek.

14. És vive engem az Úr háza kapujának bejáratához, a mely északra van, és íme ott asszonyok ülnek vala, siratván a Tammúzt.

15. És mondá nékem: Láttad-e, embernek fia? még egyéb, ezeknél nagyobb útálatosságokat is fogsz látni.

16. És bevive engem az Úr házának belső pitvarába, és íme az Úr templomának bejáratánál, a tornác és az oltár között vala mintegy huszonöt férfiú, kik hátokkal az Úr templomára és orcájokkal keletre fordultak, s ezek kelet felé leborulva imádták a napot.

17. És mondá nékem: Láttad-e, embernek fia? avagy kevés-e Júda házának ily útálatosságokat cselekedni, a milyeneket itt cselekedtek? hogy még a földet is betöltik erőszakossággal, és engem megint haragra ingerelnek, íme, hogy tartják a venyigét orrukhoz!

18. Én is búsulásom szerint cselekszem, nem fog kedvezni szemem, sem meg nem szánom őket; s ha kiáltanak füleimbe nagy felszóval, nem hallgatom meg őket.

*