Ézsaiás könyve 24. fejezet

1. Íme az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!

2. S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az ő ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevő, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő; a hitelező, mint az, a kinek hitelez;

3. Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.

4. Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.

5. A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.

6. Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.

7. Gyászol a must, elhervad a szőlő, és sóhajtnak minden vidám szívűek.

8. Megszünt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendők zajgása, a citerának vídámsága megszünt.

9. Énekléssel nem isznak bort; keserű a részegítő ital az ívónak;

10. Rommá lőn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!

11. Az utcákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött.

12. A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu.

13. Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, midőn a szüret elmult.

14. Ők felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felől.

15. Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izrael Istenének nevét.

16. A föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.

17. Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója!

18. És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijő a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.

19. Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;

20. Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé!

21. És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön:

22. És összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöcbe, és sok napok után meglátogattatnak.

23. És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen.

*