Ézsaiás könyve 40. fejezet

1. Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!

2. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.

3. Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!

4. Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává.

5. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.

6. Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!

7. Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.

8. Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

9. Magas hegyre mej fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!

10. Íme, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Íme, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.

11. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.

12. Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mércébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?

13. Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa?

14. Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?

15. Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; íme a szigeteket mint kis port emeli föl!

16. És a Libanon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra.

17. Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalónak tartja.

18. És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?

19. A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst láncot reá;

20. A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.

21. Hát nem tudjátok és nem hallottátok-e, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-e meg a föld fundamentomait?

22. Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;

23. Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;

24. Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el:

25. Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.

26. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.

27. Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izrael: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!

28. Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!

29. Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.

30. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;

31. De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

*