Ézsaiás könyve 7. fejezet

1. És lőn a Júda királyának, Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának napjaiban, eljöve Recin, Sziriának királya, és Remaljának fia, Pékah, Izraelnek királya Jeruzsálem ellen, hogy azt megostromolja; de nem veheté meg azt.

2. És hírül vivék a Dávid házának, mondván: Sziria Efraimmal egyesült! és megindula szíve s népének szíve, a mint megindulnak az erdő fái a szél miatt.

3. És mondá az Úr Ésaiásnak: Menj ki, kérlek, Akház eleibe te és Seár-Jásub fiad, a felső tó csatornájának végéhez, a ruhafestők mezejének útján;

4. És mondd néki: Vigyázz és légy nyugodt; ne félj! és meg ne lágyuljon szíved e két füstölgő üszögdarab miatt, Recinnek és Sziriának, és Remalja fiának felgerjedett haragja miatt!

5. Mivelhogy gonosz tanácsot tartott ellened Sziria, Efraim és Remalja fia, mondván:

6. Menjünk el Júda ellen, s reszkettessük meg, és kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királlyá benne Tábeal fiát,

7. Így szól az Úr Isten: Nem áll meg és nem lészen ez!

8. Mert Sziria feje Damaskus, és Damaskusnak feje Recin, és még hatvanöt esztendő, s megromol Efraim és nép nem lészen.

9. Efraim feje pedig Samaria, és Samaria feje a Remalja fia: ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok!

10. És szóla ismét az Úr Akházhoz, mondván:

11. Kérj jelt magadnak az Úrtól, a te Istenedtől, kérj a mélységben vagy fent a magasban!

12. És mikor szóla Akház: Nem kérek s nem kisértem az Urat!

13. Akkor monda a próféta: Halld meg hát, Dávid háza! hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok?

14. Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek,

15. Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani;

16. Mert mielőtt e gyermek megtanulná megvetni a gonoszt, és a jót választani, elpusztul a föld, melynek két királyától te reszketsz.

17. És hozni fog az Úr reád és népedre és atyád házára oly napokat, milyenek még nem jöttenek, mióta Efraim elszakadott Júdától: Assiria királyát.

18. És lesz ama napon: süvölt az Úr az Egyiptom folyóvize mellett való legyeknek, s Assiria földje méheinek,

19. S mind eljönnek, és letelepszenek a meredek völgyekben és sziklák hasadékaiban, minden töviseken és minden legelőkön.

20. Ama napon leberetválja az Úr a folyón túl bérlett beretvával, Assiria királya által a főt s a lábak szőrét, a mely a szakált is leveszi;

21. És lesz ama napon, hogy kiki egy fejőstehenet tart és két juhot,

22. És lészen, hogy a tej bősége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradott e földön.

23. S lészen ama napon, hogy minden helyet, a hol ezer szőlőtő ezer siklust érő vala, tövis és gaz ver fel.

24. Nyilakkal és kézívvel mehet oda az ember, mivel tövis és gaz verte fel mind az egész földet;

25. Sőt a hegyekre, a melyeket kapával kapáltanak, sem fogsz felmenni, félvén a tövistől és gaztól; hanem barmok legelőjévé lesznek és juhok járásává.

*