Jeremiás könyve 18. fejezet

1. Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:

2. Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!

3. Lemenék azért a fazekas házába, és íme ő edényt készít vala a korongon.

4. És elromla az edény, a melyet ő készít vala és a mely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.

5. És szóla az Úr nékem, mondván:

6. Vajjon nem cselekedtem-e veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izrael háza? ezt mondja az Úr. Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izrael háza!

7. Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem:

8. De megtér az a nép az o gonoszságából, a mely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam.

9. És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem;

10. De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, a mellyel vele jót tenni akartam.

11. Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Íme, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, kiki a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket!

12. Ők pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekesszük.

13. Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott vala ilyeneket? Igen útálatosan cselekedett Izrael leánya!

14. Elhagyja-e a mezőség szikláját a Libanon hava? Vajjon kiszáríthatók-e a felfakadó, csörgedező, hullámzó vizek?

15. Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították őket az ő útaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak;

16. Hogy pusztasággá tegyem földjüket, örökös csúfsággá, hogy a ki átmegy rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja.

17. Mint keleti szél szórom szét őket az ellenség előtt, háttal és nem arccal nézek reájok az ő pusztulásuk napján.

18. Ők pedig mondák: Jertek és tervezzünk terveket Jeremiás ellen, mert nem vész el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem az ige a prófétától! Jertek el és verjük meg őt nyelvvel, és ne hallgassunk egy szavára sem!

19. Figyelmezz reám Uram, és az én pereseimnek szavát is halld meg!

20. Hát rosszal fizetnek-e a jóért, hogy ők vermet ásnak nékem? Emlékezzél! előtted álltam, hogy javokra beszéljek, hogy elfordítsam rólok haragodat.

21. Azért juttasd fiaikat éhségre és hányd őket fegyver hegyére, hogy legyenek az o asszonyaik magtalanokká és özvegyekké; férjeik pedig legyenek halál martalékává, ifjaikat fegyver verje le a harcon.

22. Kiáltás hallattassék házaikból, mikor sereggel törsz reájok hirtelen, mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és tőrt vetettek lábaimnak.

23. Te pedig Uram, tudod minden ellenem való gyilkos szándékukat; ne kegyelmezz meg bűneik miatt, és ne töröld ki vétkeiket orcád elől, hanem veszni valók legyenek előtted; a te haragod idején bánj el velök!

*