Jeremiás könyve 42. fejezet

1. Eljöve pedig a csapatoknak minden tisztje, és Jóhanán, Káreának fia, és Jazánia, Ozániának fia, és az egész nép kicsinytől fogva nagyig,

2. És mondának Jeremiás prófétának: Hallgasd meg alázatos kérésünket, és könyörögj érettünk az Úrnak, a te Istenednek mind e maradékért; mert kevesen maradtunk meg a sokaságból, mint a te szemeid jól látnak minket;

3. És jelentse meg nékünk az Úr, a te Istened az útat, a melyen járjunk, és a dolgot, a mit cselekedjünk.

4. És monda nékik Jeremiás próféta: Meghallottam. Íme, én könyörgök az Úrnak, a ti Isteneteknek a ti beszédeitek szerint, és mindazt, a mit felel az Úr néktek, megjelentem néktek, el nem titkolok semmit tőletek.

5. Ők pedig mondának Jeremiásnak: Az Úr legyen ellenünk tökéletes és igaz tanúbizonyság, ha nem mind ama beszéd szerint cselekszünk, a mellyel elküld téged mi hozzánk az Úr, a te Istened.

6. Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, a melyért mi téged ő hozzá küldünk; hogy jó dolgunk legyen, mert mi hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.

7. Lőn pedig tíz nap múlva, hogy szóla az Úr Jeremiásnak.

8. És odahívá Jóhanánt, Káreának fiát, és a seregeknek minden tisztjét, a kik vele valának, és az egész népet kicsinytől fogva nagyig.

9. És monda nékik: Ezt mondja az Úr, Izraelnek Istene, a kihez küldöttetek engem, hogy megjelentsem előtte a ti könyörgésteket:

10. Ha állandóan megmaradtok e földön, felépítlek titeket és el nem rontlak, és elplántállak titeket és ki nem gyomlállak: mert megbántam a gonoszt, a mit cselekedtem veletek.

11. Ne féljetek a babiloni királytól, a kitől most féltek, ne féljetek tőle, azt mondja az Úr; mert veletek vagyok, hogy megtartsalak és megszabadítsalak titeket az ő kezéből.

12. És irgalmasságot cselekszem veletek, hogy irgalmas legyen hozzátok, és lakni hagyjon titeket a ti földeteken.

13. De ha ti ezt mondjátok: Nem lakunk e földön, nem hallgatván az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára,

14. Mondván: Nem! hanem Egyiptom földére megyünk be, a hol nem látunk harcot és nem hallunk trombitaszót, és kenyeret nem éhezünk, és ott lakozunk:

15. Most azért halljátok meg az Úrnak szavát, Júdának maradékai! Ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene: Ha ti csak orcáitokat fordítjátok is úgy, hogy bemenjetek Egyiptomba, és bementek, hogy ott tartózkodjatok:

16. Akkor a fegyver, a melytől ti féltek, legott utólér benneteket Egyiptom földén, és az éhség is, a mitől rettegtek, körülvesz titeket Egyiptomban, és ott haltok meg.

17. Mert az lesz, hogy mindazok a férfiak, a kik úgy fordítják orcájokat, hogy bemenjenek Egyiptomba, hogy ott tartózkodjanak, meghalnak fegyver, éhség és döghalál miatt, és egy sem marad meg közülök, és nem szabadul meg a veszedelemtől, a melyet én bocsátok reájok.

18. Mert ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene: Miképen kiömlik az én haragom és búsulásom Jeruzsálem lakosaira, azonképen kiöntöm az én haragomat ti reátok, ha bementek Egyiptomba; és lesztek ott átok, csuda, szidalom, gyalázat, és többé nem látjátok e helyet!

19. Az Úr szólott hozzátok, oh Júdának maradékai! Ne menjetek Egyiptomba; jól tudjátok meg, hogy bizonyságot tettem ma ellenetek.

20. Mert magatokat csaljátok meg a ti szívetekben: mert ti küldöttetek engem az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mondván: Könyörögj az Úrnak, a mi Istenünknek, és a mint szól az Úr, a mi Istenünk, úgy jelentsd meg nékünk, és akképen cselekszünk.

21. Mikor pedig ma megjelentem néktek, nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára és egyáltalán azokra, a melyekért engem ti hozzátok küldött.

22. Most azért tudjátok meg jól, hogy fegyverrel, éhséggel és döghalállal haltok meg a helyen, a hová kivánkoztok menni, hogy ott tartózkodjatok.

*