Jeremiás könyve 48. fejezet

1. Moáb felől ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene: Jaj Nébónak, mert elpusztíttatott; megszégyenült, bevétetett Kirjátaim, Misgáb megszégyenült és elrémült.

2. Nincs már dicsősége Moábnak Hesbonban, gonoszt gondoltak ő ellene, mondván: Jertek el és veszessük el őt, ne legyen nemzetség! Madmen te is elnémulsz, fegyver jár nyomodban!

3. Nagy kiáltás hallatszik Horonáimból: pusztulás és nagy romlás!

4. Elnyomorodott Moáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak.

5. Mert a Luhit hágóján siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtőin az ellenség hallatja vészkiáltását.

6. Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek mint a hangafa a pusztában!

7. Mivelhogy a te bizodalmad marháidban és kincseidben volt, te is bevétetel, és Kámós fogságra megy papjaival, fejedelmeivel együtt.

8. És rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekedik meg, és elvész a völgy, és feldúlatik a síkság, a mint megmondta az Úr.

9. Adjatok szárnyat Moábnak, hogy repülvén elrepülhessen, mert az ő városai elpusztulnak, és senki sem lakik azokban.

10. Átkozott, a ki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, a ki fegyverét kiméli a vértől!

11. Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva, és pihent az ő seprejében, és edényből-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az ő szaga.

12. De íme eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és rablókat bocsátok reá, a kik megrabolják őt, és megüresítsék edényeit, palackjait pedig összetörjék.

13. És megszégyenül Moáb Kámós miatt, a mint megszégyenült Izrael háza Béthel miatt, a melyben bizodalma volt.

14. Mimódon mondjátok: Hősök vagyunk és vitéz férfiak a harcra?

15. Elpusztul Moáb, városai fellobbannak, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!

16. Közel van Moáb veszedelme, ihol jő és igen siet az ő veszedelme!

17. Bánkódjatok miatta mindnyájan, a kik körülte vagytok, és mindnyájan, a kik ismeritek az ő nevét; mondjátok: Hogy eltört az erős vessző, a dicső pálca!

18. Szállj le a dicsőségből és ülj szomjan Dibonnak megmaradt leánya, mert a Moáb pusztítója feljött ellened, elrontja a te erősségeidet.

19. Állj meg az úton, és nézz ide-oda Aroér lakosa, kérdezd meg a futót és a menekülőt, és ezt mondd: Mi történt?

20. Megszégyenült Moáb, mert megtört. Ordítsatok és kiáltsatok! Hirdessétek Arnonban, hogy elpusztíttatott Moáb!

21. Mert rájött az ítélet a sík földre; Hólonra, Jására és Mefátra.

22. És Dibonra, Nébóra és Beth-Diblátaimra.

23. És Kirjáthaimra, Beth-Gámulra és Beth-Meonra.

24. És Kirjátra, Bocrára és Moáb földének minden messze és közel való városaira.

25. Letöretett a Moáb szarva, és karja levágatott, azt mondja az Úr.

26. Részegítsétek le őt, mert hősködött az Úr ellen, és heverjen Moáb az ő okádásában, és legyen csúfság ő is.

27. Vajjon nem csúfod volt-e néked az Izrael? Avagy a lopók között találtatott, hogy mikor szólottál felőle, kevélyen hánytad magadat?

28. Hagyjátok el a városokat, és lakhatok a kősziklákban, Moáb lakosai, és legyetek mint a galamb, a mely az odu száján belől rak fészket.

29. Hallottuk a Moáb kevélységét: igen kevély; az ő felfuvalkodását és kevélységét, kérkedését, és az ő szívének elbizakodottságát.

30. Én ismerem, azt mondja az Úr, az ő szertelenkedését, és az ő fecsegése nem igaz, és nem igaz a cselekedete sem.

31. Azért jajgatok Moábon, és az egész Moábért kiáltok, a Kir-Heres férfiaiért nyög az én lelkem.

32. Jobban siratlak téged, mint siratták Jaézert, a ki Sibmának szőlője! A te hajtásaid túlhatoltak a tengeren, a Jaézer tengeréig értek; a te nyári gyümölcseidre és a te szüretedre pusztító rontott.

33. És eltünik az öröm és vígasság Kármelből és a Moáb földéről, és a kádakból kifogyasztom a bort, nem sajtolnak örömzajjal; az éneklő nem énekel.

34. Hesbon kiáltása miatt Elealéig és Jáhásig felhat az ő szavok: Soártól fogva Horonáimig és Eglath-Selisájjáig, mert a Nimrim vize is elapad.

35. És kifogyasztom Moábból, azt mondja az Úr, a ki a magaslaton áldozik és füstöt gerjeszt az ő isteneinek.

36. Ezért zokog a szívem Moábért, mint a síp, és zokog szívem a Kir-Héres férfiaiért, mint a síp, mivelhogy a kincsek elvesztek, a miket gyűjtött.

37. Mert minden fő kopasz, és minden szakál elnyiratott, minden kézen metélések, és minden derékon gyászruha.

38. Moábnak minden házpadján és utcáján mindenütt siralom, mert összetörtem Moábot, mint az edényt, mely semmirekellő, azt mondja az Úr.

39. Jajgatnak, ezt mondván: Hogy összezúzatott! Hogy fordult háttal Moáb megszégyenülve! És csúffá lett Moáb, és rettentésére mindazoknak, a kik körülte vannak.

40. Mert ezt mondja az Úr: Íme, mint a saskeselyű repül reá, és kiterjeszti Moábra szárnyait.

41. Bevétettek a városok, és az erősségek elfoglaltattak, és a Moáb vitézeinek szíve olyan volt e napon, mint a vajudó asszonynak szíve.

42. És Moáb elpusztul, úgy hogy nem lesz nép többé, mert az Úr ellen felemelkedett.

43. Félelem, verem és tőr jő te ellened, Moáb lakosa, azt mondja az Úr.

44. A ki elfut a félelem elől, a verembe esik, és a ki kijő a veremből, a tőrben fogatik meg, mert rábocsátom Moábra az ő megfenyítésének esztendejét, azt mondja az Úr.

45. A Hesbon árnyékában állanak meg a hatalom elől futók; de tűz jő ki Hesbonból és láng Szihonnak közepéből, és elemészti Moábnak üstökét és a háborgó fiaknak koponyáját.

46. Jaj néked Moáb! Elveszett Kámósnak népe, mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid is fogságra.

47. De visszahozom Moábot a fogságból sok idő mulva, azt mondja az Úr. Eddig van Moáb ítélete.

*