Jób könyve 9. fejezet

1. Felele pedig Jób, és monda:

2. Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

3. Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

4. Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

5. A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.

6. A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

7. A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

8. A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

9. A ki teremtette a göncölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

10. A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

11. Íme, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.

12. Íme, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

13. Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb cinkosai is.

14. Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

15. A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.

16. Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

17. A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

18. Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.

19. Ha erőre kerülne a dolog? Íme, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?

20. Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.

21. Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.

22. Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!

23. Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.

24. A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arcát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?

25. Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

26. Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.

27. Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

28. Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.

29. Rossz ember vagyok én! Minek fárasszam hát magamat hiába?

30. Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

31. Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

32. Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.

33. Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!

34. Venné csak el rólam az ő vesszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:

35. Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!

*