Józsué könyve 4. fejezet

1. Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szól az Úr Józsuénak, mondván:

2. Vegyetek magatokhoz a népből tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből.

3. És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepéből, arról a helyről, a hol bátorsággal állanak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, a hol megháltok ez éjszaka.

4. Előhivá azért Józsué a tizenkét férfiút, a kiket az Izrael fiai közül rendelt vala, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből;

5. És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája előtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikőtök egy-egy követ az ő vállára, az Izrael fiai nemzetségeinek száma szerint,

6. Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek?

7. Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája előtt, mikor általment a Jordánon; ketté vált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izrael fiainak mindörökre.

8. És úgy cselekednek Izrael fiai, a mint megparancsolta vala Józsué, és felvevének a Jordán közepéből tizenkét követ, a mint megmondotta vala az Úr Józsuénak, az Izrael fiai nemzetségeinek száma szerint, és általhozták magokkal az éjjeli szállásra és ott letevék azokat.

9. Tizenkét követ állíta fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, a hol állottak vala a frigyládát vivő papok lábai; ott is vannak mind e mai napig.

10. A papok pedig, a ládának hordozói, állanak vala a Jordán közepén, a míg végbe mene mind az a dolog, a mit parancsolt vala az Úr Józsuénak, hogy mondja meg a népnek, egészen úgy, a mint Mózes parancsolta vala Józsuénak. A nép pedig sietett és általméne.

11. És a mint véget ért az egész nép általmenetele, általméne az Úr ládája is és a papok is, a nép előtt.

12. Általmentek vala a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé félnemzetsége is felfegyverkezve az Izrael fiai előtt, a miképpen szólt vala nékik Mózes.

13. Mintegy negyven ezernyi fegyveres vitéz ment vala át az Úr előtt a harczra, Jérikhónak sík mezejére.

14. Azon a napon felmagasztalá az Úr Józsuét az egész Izrael szemei előtt, és félék őt, a mint félték vala Mózest, életének minden napjaiban.

15. Mert szólt vala az Úr Józsuénak, mondván:

16. Parancsold meg a papoknak, a kik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jöjjenek fel a Jordánból.

17. És parancsola Józsué a papoknak, mondván: Jöjjetek fel a Jordánból!

18. És lőn, hogy a mint a papok, az Úr frigyládájának hordozói, feljöttek vala a Jordán közepéből, és érintik vala a papok talpai a szárazt: visszatére a Jordán vize az ő helyére, és folyt vala, mint az előtt, minden partja felett.

19. A nép pedig az első hónak tizedik napján jőve fel a Jordánból, és tábort üt Gilgálban, Jérikhónak keleti határán.

20. Azt a tizenkét követ is, a melyeket a Jordánból hoztak vala, Gilgálban állitá fel Józsué.

21. És szól Izrael fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd apáiktól, mondván: Mire valók ezek a kövek?

22. Tudassátok majd a ti fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izrael ezen a Jordánon.

23. Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét ti előttetek, míg általjövétek rajta, a miképpen cselekedett vala az Úr, a ti Istenetek a Veres tengerrel, a melyet megszárított előttünk; míg általjövénk rajta.

24. Hogy megismerje a földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erős az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben.

*