Királyok 1. könyve 12. fejezet

1. És elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyűlt fel az egész Izrael, hogy királlyá tegyék őt.

2. Mikor pedig meghallotta ezt Jeroboám, a Nébát fia, (a ki még Egyiptomban volt, a hová futott volt Salamon király elől, és Egyiptomban tartozkodék Jeroboám,

3. És hozzá küldvén, elhivaták őt); elmenének Jeroboám és az Izrael egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:

4. A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, a melyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked.

5. És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap mulva jojjetek vissza hozzám. És a nép elméne.

6. És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, a kik Salamon, az ő atyja előtt állottak vala életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek?

7. És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nékik szolgálsz, és választ adsz nékik, és jó szót adsz nékik: mind éltig szolgálnak néked.

8. De ő megveté a vének tanácsát, a melyet néki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik ő vele együtt nevekedtek volt fel, és a kik ő előtte udvarlottak.

9. És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, a mely nékem szólván, azt mondja: Könnyebítsd meg az igát, a melyet reánk vetett a te atyád?

10. És mondának néki az ifjak, a kik együtt nevekedtek volt fel ő vele: Így szólj ennek a népnek, a mely szólván néked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; e képen szólj nékik: Az én kis ujjam vastagabb az én atyám derekánál.

11. Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ortorozlak benneteket.

12. És elméne Jeroboám és mind az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint meghagyta volt a király, ezt mondván: Jőjjetek hozzám harmadnapon.

13. És a király kemény választ adott a népnek, megvetve a vének tanácsát, a melyet adtak vala néki;

14. És szóla nékik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ortorozlak benneteket.

15. És nem hallgatá meg a király a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítse az ő beszédét, a melyet szólott volt az Úr a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.

16. Mikor pedig látta az egész Izrael, hogy meg nem hallgatta őket a király, felele az egész nép a királynak ekképen: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában: menj el a te hajlékidba, óh Izrael! Most viseld gondját immár a te házadnak, óh Dávid! Elméne azért az Izrael az ő hajlékiba;

17. Úgy hogy Roboám csak azokon az Izrael fiain uralkodék, a kik Júda városaiban laktak.

18. És a mikor elküldé Roboám király Adorámot, az adószedőt, megkövezé őt az egész Izrael, és meghala, és maga Roboám király is hamarsággal szekerébe üle, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe.

19. Így szakada el az Izrael népe Dávid házától mind e mai napig.

20. És lőn, mikor meghallotta az egész Izrael, hogy megjött Jeroboám, érette küldvén, hivaták őt a gyülekezetbe, és királlyá tevék őt az egész Izraelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedül a Júda nemzetsége.

21. És mikor megérkezett Roboám Jeruzsálembe, összegyűjté Júda egész házát és Benjámin nemzetségét, száznyolcvanezer válogatott hadra való férfiút, hogy hadakozzanak az Izrael házával, és visszanyerjék az országot Roboámnak, a Salamon fiának.

22. De az Isten beszéde lőn Semájához, az Isten emberéhez, mondván:

23. Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fiának, a Júda királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a többi népnek, mondván:

24. Azt mondja az Úr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izrael ellen; térjetek meg kiki a maga házába, mert én tőlem lett e dolog. És ők engedének az Úr beszédének, és visszatérvén, elmenének az Úr beszéde szerint.

25. Jeroboám pedig megépíté Síkemet az Efraim hegyén, és abban lakék; és onnét kimenvén, építé Pénuelt.

26. És monda Jeroboám az ő szívében: Majd visszatér ez ország Dávid házához;

27. Ha felmegy a nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az Úrnak házában; e népnek szíve az ő urához, Roboámhoz, a Júda királyához hajol, és engem megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, a Júda királyához.

28. Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izrael, a kik téged kihoztak Egyiptomnak földéből.

29. És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba.

30. És e dolog nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.

31. Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat szerze a nép aljából, a kik nem voltak a Lévi fiai közül.

32. És szerze Jeroboám egy ünnepet is a nyolcadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdabeli ünnep módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképen cselekedék Béthelben is, áldozván a borjúknak, a melyeket csinált vala, és szerze Béthelben papokat a magaslatokhoz, a melyeket csinált vala.

33. És áldozék azon az oltáron is, a melyet Béthelben állított fel, a nyolcadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, a melyet az ő szívében gondolt vala; és ünnepet szerze az Izrael fiainak, és felméne az oltárra, hogy jóillatot szerezzen.

*