Királyok 1. könyve 5. fejezet

1. És Hírám, Tírus királya elküldé az ő szolgáit Salamonhoz, mikor meghallotta, hogy őt kenték királlyá az ő atyja helyett; mert Hírám szerette Dávidot teljes életében.

2. És külde Salamon Hírámhoz, ezt izenvén néki:

3. Te tudod, hogy Dávid, az én atyám nem építhete házat az Úrnak, az ő Istenének nevének a háborúk miatt, a melyekkel őt körülvették vala, mígnem az Úr az ő lábainak talpa alá vetette azokat;

4. De most az Úr, az én Istenem nékem nyugodalmat adott mindenfelől, úgy hogy semmi ellenségem és senkitől semmi bántásom nincs.

5. íme azt gondoltam magamban, hogy házat építek az Úrnak, az én Istenemnek nevének, a miképen szólott az Úr Dávidnak, az én atyámnak, ezt mondván: A te fiad, a kit helyetted ültetek a te királyi székedbe, ő építi meg azt a házat az én nevemnek.

6. Most azért parancsold meg, hogy vágjanak nékem cédrusfákat a Libanonon. Az én szolgáim is együtt lesznek a te szolgáiddal; a te szolgáidnak pedig jutalmát megadom néked mind a szerint, a mit mondándasz; mert tudod, hogy nincsen mi közöttünk olyan ember, a ki a favágáshoz úgy értene, mint a Sidonbeliek.

7. Mikor azért meghallotta Hírám a Salamon izenetét, igen megörült, és monda: Áldott legyen e mai napon az Úr, a ki Dávidnak bölcs fiat adott e nagy népen.

8. És elkülde Hírám Salamonhoz, azt izenvén: Megértettem a mi felől küldöttél hozzám; én megteszem minden kivánságodat mind a cédrusfákra, mind a fenyőfákra nézve.

9. Az én szolgáim a Libanonról aláviszik a tengerre a fákat: én pedig azokat tutajokra rakatván, a tengeren addig a helyig vitetem, a melyet te megizentetsz nékem, és azokat ott kihányatom, és te vitesd el. Te pedig abban teljesítsd kivánságomat, hogy adj eledelt az én háznépemnek.

10. Ada azért Hírám Salamonnak cédrusfákat és fenyőfákat, minden kivánsága szerint.

11. Salamon pedig ada Hírámnak húszezer véka búzát az ő háznépének táplálására, és húszezer kórus sajtolt olajat. Ezt adja vala Salamon Hírámnak esztendőről-esztendőre.

12. Az Úr azért bölcsességet ada Salamonnak, a mint megmondotta vala néki: és békesség lőn Hírám és Salamon között, és ők szövetséget tőnek egymással.

13. Salamon király pedig robotosokat szedete az egész Izraelből; és harmincezer ember lőn robotossá.

14. A kiket aztán elkülde a Libanonra, minden hónapra tíz-tízezer ember egymás után. Egy hónapig a Libanon hegyén valának, két hónapig az ő házoknál. Adónirám vala pedig a robotosok feje.

15. Ezenkivül Salamonnak hetvenezer teherhordója, és nyolcvanezer kővágója volt a hegyen.

16. A pallérok fejedelmein kivül, a kikre Salamon a munkának igazgatását bízta volt, a kik háromezeren és háromszázan valának, a kik a munkálkodó népet szorgalmaztatták.

17. És megparancsolá a király, hogy nagy és drága köveket vágjanak ki, nevezetesen faragott köveket a ház fundamentomául;

18. Melyeket kifaragának a Salamon kőmívesei és a Hírám ácsai és a Gibleusok; és elkészíték a fákat és a köveket a ház építéséhez.

*