Máté Evangéliuma 14. fejezet

1. Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,

2. És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők.

3. Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöcbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.

4. Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned.

5. De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt.

6. Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelték, táncol a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszik Heródesnek;

7. Azért esküvéssel fogadja, hogy a mit kér, megadja néki.

8. A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét.

9. És megszomorodik a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolja, hogy adják oda.

10. És elküldvén, fejét véteti Jánosnak a tömlöcben.

11. És előhozzák az ő fejét egy tálban, és adják a leánynak; az pedig viszi az ő anyjának.

12. És előjőve az ő tanítványai, elvitték a testet, és eltemették azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.

13. És mikor ezt meghallotta Jézus, elment onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból.

14. És kimenvén Jézus, látta nagy sokaságot, és megszánta őket, és azoknak betegeit meggyógyítja.

15. Mikor pedig esteledik, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.

16. Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniük; adjatok nékik ti enniük.

17. Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.

18. Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.

19. És mikor megparancsolja a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat adott; és megszegvén a kenyereket, ad a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.

20. És mindnyájan ettek, és megelégednek; és felszedik a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.

21. A kik pedig ettek vala, mintegy ötezren voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

22. És mindjárt kényszeríti Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.

23. És a mint elbocsátja a sokaságot, felment a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beesteledik, egyedül vala ott.

24. A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.

25. Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk megy Jézus, a tengeren járván.

26. És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jár, megrémülnek, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltoznak.

27. De Jézus azonnal szól hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!

28. Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.

29. Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.

30. De látva a nagy szelet, megrémült; és a mikor kezd vala merülni, kiált, mondván: Uram, tarts meg engem!

31. Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadja őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?

32. És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.

33. A hajóban levők pedig hozzámenvén: leborulnak előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!

34. És általkelvén, eljutnak Genezáret földére.

35. És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldenek abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hoznak;

36. És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulnak.

*