Máté Evangéliuma 17. fejezet

1. És hat nap múlva magához veszi Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felviszi őket magokban egy magas hegyre.

2. És elváltozik előttük, és az ő orcája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fényesség.

3. És íme megjelenik ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.

4. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

5. Mikor ő még beszél vala, íme, fényes felhő borítja be őket; és íme szózat jön a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.

6. És a tanítványok a mint ezt hallják, arcra esnek és igen megrémülnek.

7. Jézus pedig hozzájuk menvén, illeti őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!

8. Mikor pedig szemeiket fölemelik, senkit sem látnak, hanem csak Jézust egyedül.

9. És mikor a hegyről alájönnek, megparancsolja nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.

10. És megkérdezik őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?

11. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljön előbb, és mindent helyreállít;

12. De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerték meg őt, hanem azt művelték vele, a mit akarnak. Ezenképpen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.

13. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szól nékik.

14. És mikor a sokasághoz értek, egy ember jött hozzá, térdre esve ő előtte,

15. És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.

16. És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.

17. Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajon meddig leszek veletek? vajon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem.

18. És megdorgálja őt Jézus, és kiment belőle az ördög; és meggyógyult a gyermek azon órától fogva.

19. Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?

20. Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.

21. Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és böjtölés által.

22. Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;

23. És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodnak.

24. Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-e a kétdrakmát?

25. Monda: Igen. És mikor bement a házba, megelőzte őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-e, vagy az idegenektől?

26. Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.

27. De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.

*