Máté Evangéliuma 20. fejezet

1. Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe.

2. Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldi őket az ő szőlejébe.

3. És kimenvén három óra tájban, lát másokat, a kik hivalkodván a piacon álltak vala.

4. És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek.

5. Azok pedig elmentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedik.

6. Tizenegy óra tájban is kimenvén, talál másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?

7. Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok.

8. Mikor pedig beesteledik, monda a szőlőnek ura az ő vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.

9. És jönnek a tizenegy órásak, fejenként tíz-tíz pénzt kapnak.

10. Jönnek azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt kapnak fejenként.

11. A mint pedig fölveszik, zúgolódnak vala a házigazda ellen,

12. Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.

13. Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-e meg velem?

14. Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.

15. Avagy nem szabad-e nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?

16. Ekképpen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

17. És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik:

18. Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt,

19. És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.

20. Ekkor hozzá mént a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit.

21. Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.

22. Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a poharat, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, a mellyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.

23. És monda nékik: Az én poharamat megisszátok ugyan, és a keresztséggel, a mellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.

24. És hallva ezt a tíz, megbosszankodik a két testvérre.

25. Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.

26. De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;

27. És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.

28. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.

29. És mikor Jerikóból távoznak, nagy sokaság követé őt.

30. És íme, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!

31. A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltanak vala, mondván: Uram Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!

32. És megállván Jézus, megszólítja őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?

33. Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink.

34. Jézus pedig megszánván őket, illeti az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt.

*