Máté Evangéliuma 21. fejezet

1. És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elküld Jézus két tanítványt,

2. És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem.

3. És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket.

4. Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott:

5. Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén.

6. A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik,

7. Elhozzák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráül azokra.

8. A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríti; mások pedig a fákról gallyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.

9. Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!

10. És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodik az egész város, mondván: Kicsoda ez?

11. A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.

12. És bement Jézus az Isten templomába, és kiűzi mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatja.

13. És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.

14. És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítja őket.

15. A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjednek,

16. És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-e: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?

17. És ott hagyván őket, kiment a városból Bethániába, és ott marad éjjel.

18. Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezik.

19. És meglátva egy fügefát az út mellett, oda ment hozzá, és nem talált azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszáradt.

20. És látván ezt a tanítványok, elcsodálkoznak, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?

21. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglesz;

22. És a mit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.

23. És mikor bement vala a templomba, hozzámennek a főpapok és a nép vénei, a mint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?

24. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, a mire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

25. A János keresztsége honnan vala? Mennyből-e, vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki?

26. Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják.

27. És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ő is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

28. De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben.

29. Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elment.

30. A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szól. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem ment el.

31. E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.

32. Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.

33. Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szőlőt plántál, és azt gyepűvel körülveszi, sajtót ás le benne, és tornyot épít, és kiadja azt munkásoknak, és elutazik.

34. Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldi szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét.

35. És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverik, a másikat megölik, a harmadikat pedig megkövezik.

36. Ismét küld más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekednek.

37. Utoljára pedig elküldi azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.

38. De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét.

39. És megfogván őt, kivetik a szőlőn kívül és megölik.

40. Mikor azért megjön a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?

41. Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.

42. Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-e az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.

43. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét.

44. És a ki e kőre esik, szétzúzódik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.

45. És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól.

46. És mikor meg akarták őt fogni, megijednek a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt mint prófétát.

*