Máté Evangéliuma 22. fejezet

1. És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

2. Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szervez.

3. És elküldi szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak volnának; de nem akarnak vala eljönni.

4. Ismét küld más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.

5. De azok nem törődvén vele, elmennek, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;

6. A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazzák és megölik őket.

7. Meghallván pedig ezt a király, megharagszik, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszti, és azoknak városait fölégeti.

8. Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem voltak méltók.

9. Menjetek azért a keresztutakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.

10. És kimenvén azok a szolgák az utakra, begyűjtik mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelik a menyegző vendégekkel.

11. Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, lát ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.

12. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgat.

13. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.

14. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

15. Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartanak, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.

16. És elküldik hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődsz senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.

17. Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

18. Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kísértgettek engem, képmutatók?

19. Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda visznek néki egy dénárt.

20. És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?

21. Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.

22. És ezt hallván, elcsodálkoznak; és ott hagyván őt, elmennek.

23. Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezik őt,

24. Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támasszon magot testvérének.

25. Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vesz, meghal; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyja;

26. Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetedíziglen.

27. Legutoljára pedig az asszony is meghal.

28. A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.

29. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.

30. Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.

31. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:

32. Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákob Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.

33. És a sokaság ezt hallván, csodálkozik az ő tudományán.

34. A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlnek;

35. És megkérdi őt közülük egy törvénytudó, kísértvén őt, és mondván:

36. Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

37. Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

38. Ez az első és nagy parancsolat.

39. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

40. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

41. Mikor pedig a farizeusok összegyülekeznek, kérdezi őket Jézus,

42. Mondván: Miképpen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.

43. Monda nékik: Miképpen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:

44. Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

45. Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?

46. És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.

*