Máté Evangéliuma 26. fejezet

1. És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az ő tanítványainak:

2. Tudjátok, hogy két nap múlva a húsvétnak ünnepe lesz, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.

3. Akkor egybegyűlnek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, a kit Kajafásnak hívtak,

4. És tanácsot tartanak, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék.

5. De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között.

6. És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala,

7. Megy ő hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelencéje, és az ő fejére tölti, a mint az asztalnál ül vala.

8. Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodnak, mondván: Mire való ez a tékozlás?

9. Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek.

10. Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem.

11. Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.

12. Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt.

13. Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangélium, a mit ez én velem cselekedik, az is hirdettetik az ő emlékezetére.

14. Akkor a tizenkettő közül egy, a kit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén,

15. Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelnek néki harminc ezüst pénzt.

16. És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja őt.

17. A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre húsvéti bárányt?

18. Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a húsvétot tanítványaimmal.

19. És úgy cselekednek a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészítik a húsvéti bárányt.

20. Mikor pedig beesteledett, letelepszik vala a tizenkettővel,

21. És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.

22. És felettébb megszomorodva, kezdik mindannyian mondani néki: Én vagyok-e az, Uram?

23. Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.

24. Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.

25. Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-e az, Mester? Monda néki: Te mondád.

26. Mikor pedig esznek, veszi Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöri és adja a tanítványoknak, és mondja: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.

27. És veszi a poharat és hálákat adván, adja azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;

28. Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kionttatik bűnöknek bocsánatára.

29. Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.

30. És dicséretet énekelvén, kimennek az olajfák hegyére.

31. Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai.

32. De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.

33. Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.

34. Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.

35. Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is.

36. Akkor elment Jézus velük egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom.

37. És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezd szomorkodni és gyötrődni.

38. Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem.

39. És egy kissé előre menve, arcra borul, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.

40. Akkor ment a tanítványokhoz és aludva találja őket, és monda Péternek: Így nem bírtatok vigyázni velem egy óráig sem!?

41. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen.

42. Ismét elmegy másodszor is, és könyörög, mondván: Atyám! ha el nem múlhat tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.

43. És mikor visszatér vala, ismét aludva találja őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik.

44. És ott hagyva őket, ismét elmegy és imádkozik harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván.

45. Ekkor megy az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Íme, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.

46. Keljetek fel, menjünk! Íme elközelgett, a ki engem elárul.

47. És még mikor beszél vala, íme Júdás, egy a tizenkettő közül, eljön és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a főpapoktól és a nép véneitől.

48. A ki pedig őt elárulja vala, jelt ad nékik, mondván: A kit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt.

49. És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és megcsókolja őt.

50. Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra vetik és megfogják őt.

51. És íme egyik azok közül, a kik a Jézussal vannak, kinyújtván kezét, szablyáját kirántja, és a főpap szolgáját megcsapván, levágja annak egyik fülét.

52. Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük.

53. Avagy azt gondolod-e, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?

54. De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?

55. Ugyanekkor monda Jézus a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem.

56. Mindez pedig azért van, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyják őt a tanítványok mind, és elfutnak.

57. Amazok pedig megfogván Jézust, viszik Kajafáshoz, a főpaphoz, a hol az írástudók és a vének egybegyűltek vala.

58. Péter pedig követi vala őt távolról egész a főpap pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét.

59. A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt;

60. És nem találnak. És noha sok hamis tanú jött vala elő, még sem találnak. Utoljára pedig előjön két hamis tanú,

61. Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.

62. És fölkelvén a főpap, monda néki: Semmit sem felelsz-e? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?

63. Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-e a Krisztus, az Istennek Fia?

64. Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljönni az égnek felhőiben.

65. Ekkor a főpap megszaggatja a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Íme most hallottátok az ő káromlását.

66. Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra.

67. Akkor szemébe köpdösnek és arcul csapdossák őt, némelyek pedig botokkal verik,

68. Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, a ki üt téged?

69. Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal voltál.

70. Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadja, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.

71. Mikor pedig kiment a tornácra meglátja őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala.

72. És ismét megtagadja esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.

73. Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülük való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.

74. Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólal.

75. És megemlékezik Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondotta vala néki: Mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen sír.

*