Máté Evangéliuma 8. fejezet

1. Mikor leszállott vala a hegyről, nagy sokaság követé őt.

2. És íme eljön egy bélpoklos, leborul előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.

3. És kinyújtván kezét, megilleti őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága.

4. És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, a melyet Mózes rendelt, bizonyságul nékik.

5. Mikor pedig bement Jézus Kapernaumba, egy százados megy hozzá, kérvén őt,

6. És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.

7. És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.

8. És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomban jöjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.

9. Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljön; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.

10. Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozik, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet.

11. De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában:

12. Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lesz sírás és fogaknak csikorgatása.

13. És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.

14. És bemenvén Jézus a Péter házába, látja, hogy annak napa fekszik és lázas.

15. És illeti annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fölkel, és szolgál nékik.

16. Az est beálltával pedig visznek hozzá sok ördöngöst, és egy szóval kiűzi a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget;

17. Hogy beteljesedjék, a mit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket.

18. Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolja, hogy menjenek a túlsó partra.

19. És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy.

20. És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjuk és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.

21. Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.

22. Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.

23. És mikor a hajóra szállt vala, követék őt az ő tanítványai.

24. És íme nagy háborgás lett a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala.

25. És az ő tanítványai hozzámenvén, felköltik őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk.

26. És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén, megdorgálja a szeleket és a tengert, és lett nagy csendesség.

27. Az emberek pedig elcsodálkoznak, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki.

28. És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngös ment eléje, a sírboltokból kijővén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton.

29. És íme kiáltanak mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?

30. Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala.

31. Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiűzöl minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk!

32. És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és íme az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohant, és oda veszett a vízben.

33. A pásztorok pedig elfutnak, és bemenvén a városba hírré adnak mindent, azokat is, a mik az ördöngösökkel történtek vala.

34. És íme az egész város kiment Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérték őt, hogy távozzék az ő határukból.

*