Máté Evangéliuma 9. fejezet

1. És hajóra szállva átkelt, és ment a maga városába.

2. És íme hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.

3. És íme némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól.

4. És Jézus, látva az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben?

5. Mert mi könnyebb, ezt mondani-e: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj?

6. Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza.

7. És az felkelvén, haza ment.

8. A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodott, és dicsőíti az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.

9. És mikor Jézus onnét tovább ment, lát egy embert ülni a vámszedő helyen a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt.

10. És, a mikor ő letelepedett a házban, íme sok vámszedő és bűnös jött oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz.

11. És látva ezt a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?

12. Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek.

13. Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.

14. Akkor a János tanítványai jönnek hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?

15. És monda nékik Jézus: Vajon szomorkodhat-e a násznép a míg velük van a vőlegény? de eljönnek a napok, a mikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.

16. Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz.

17. Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.

18. Mikor ezeket mondja nékik, íme egy főember eljőve leborul előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik.

19. És felkelvén Jézus követé őt tanítványaival együtt.

20. És íme, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeti az ő ruhájának szegélyét.

21. Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok.

22. Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában.

23. És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot,

24. Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt.

25. Mikor pedig a sokaság eltávolíttatik, bemenvén, megfogja annak kezét, és a leányzó felkelt.

26. És elterjed ez a hír abban az egész tartományban.

27. És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé őt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!

28. Mikor pedig bement a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-e, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram.

29. Akkor illeti az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint.

30. És megnyilatkoznak azoknak szemei; és rájuk parancsola Jézus, mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja!

31. Azok pedig kimenvén, elterjesztik az ő hírét abban az egész tartományban.

32. Mikor pedig azok elmentek vala, íme egy ördöngös néma embert hoznak néki.

33. És az ördögöt kiűzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csodálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izraelben!

34. A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.

35. És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között.

36. Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indul rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.

37. Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés.

38. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.

*