Könyv: Károli Gáspár - Mózes 5. könyve (5Móz)

A törvény summája

Összesen 34 fejezet

_________________________________________________________

Könyv: Károli Gáspár - Mózes 5. könyve (5Móz)

Mózes 5. könyve 1. fejezet

1. Ezek az igék, a melyeket szólott Mózes az egész Izraelnek, a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Veres tenger ellenében, Párán és Tófel, és Lábán és Haczéróth, és Dizaháb között.

2. Tizenegy napi járóföldön Hórebtől fogva, a Szeir hegyének menve, Kades-Barneáig.

3. Lett pedig a negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak első napján, szól Mózes az Izrael fiainak mind a szerint, a mint parancsolt vala az Úr néki azok felől.

4. Minekutána megverte vala Szihont az Emoreusok királyát, a ki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, a ki lakik vala Asthárótban:

5. A Jordánon túl, a Moáb földén, kezdi Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván:

6. Az Úr, a mi Istenünk szólott nékünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt;

7. Forduljatok meg, és induljatok, és menjetek az Emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezőségen, és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek partján, a Kananeusok földére és a Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóig.

8. Íme elétek adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nékik adja, és ő utánuk az ő magvuknak.

9. És szólottam vala néktek abban az időben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam titeket;

10. Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az égnek csillagai.

11. Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, a miképpen ígérte néktek!

12. Miképpen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti pereiteket?

13. Válasszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat elöljáróitokká teszem.

14. És feleltek nékem, és mondátok: Jó dolog, a mit mondtál, hogy műveled azt.

15. Veszem azért a ti törzseiteknek főbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém őket elöljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká, a ti törzseitek szerint.

16. És megparancsolom abban az időben a ti bíráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, a ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben.

17. Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én elém hozzátok, és én meghallgatom azt.

18. És megparancsoltam néktek abban az időben mindent, a mit cselekedjetek.

19. Azután elindulunk a Hórebtől, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, a melyet láttatok, az Emoreusok hegyének menve, a miképpen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nékünk; és eljutunk Kades-Barneához.

20. És mondám néktek: Eljutottatok az Emoreusok hegyéig, a melyet az Úr, a mi Istenünk ad nékünk.

21. Íme elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, a miképpen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj!

22. Ti pedig mindnyájan hozzám járultok és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felől, a melyen felmenjünk, és a városok felől, a melyekbe bevonuljunk.

23. És tetszik nékem ez a beszéd, és veszek közületek tizenkét férfiút, minden törzsből egyet-egyet.

24. És fordulnak és felmennek a hegyre, és eljutnak az Eskól völgyéig, és kikémlelik azt.

25. És vőnek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és alá hozzák hozzánk, és hírt hoznak nékünk és mondának: Jó az a föld, a melyet az Úr, a mi Istenünk ad nékünk.

26. De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.

27. És zúgolódtok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Egyiptom földéből, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket.

28. Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és megerősíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott!

29. Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól;

30. Az Úr, a ti Istenetek, a ki előttetek megy, ő hadakozik ti érettetek mind a szerint, a mint cselekedett vala veletek Egyiptomban a ti szemeitek előtt;

31. És a pusztában, a hol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, a miképpen hordozza az ember az ő fiát, mind az egész úton, a melyen jártatok, míg jutátok e helyre.

32. Mindazáltal nem hisztek az Úrnak, a ti Isteneteknek.

33. A ki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, a hol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az utat, a melyen járjatok, és felhőben nappal.

34. Meghallja pedig az Úr beszédetek szavát, és megharagudik, és megesküszik, mondván:

35. E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, a mely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom;

36. Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát; ő meglátja azt, és ő néki adom azt a földet, a melyet tapodott, és az ő fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat.

37. Még én reám is megharagudott az Úr miattatok, mondván: Te sem mégy oda be!

38. Józsué, a Nún fia, a ki áll te előtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő osztja el az örökséget Izraelnek.

39. És a ti kicsinyeitek, a kikről szóltok hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, a kik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ők bírják azt.

40. Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé.

41. És azt feleltek, és azt mondátok nékem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind a szerint, a mint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezzétek magatokat, kiki az ő harci eszközeivel, és készek vagytok felmenni a hegyre.

42. Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harcoljatok, mert nem vagyok közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől.

43. És megmondanám néktek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerősködtek, és felmentek a hegyre.

44. De kijött az Emoreus, a ki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetnek titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig.

45. És visszatértek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatja meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyel rátok.

46. És sok időn át lakoztok Kadesben, a meddig ott lakoztok.

*