Mózes III. könyve 24. fejezet

1. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

2. Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak néked tiszta faolajat, a melyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égő lámpákat gyújthassanak.

3. A bizonyság függönyén kivül, a gyülekezet sátorában úgy helyheztesse el azokat Áron, hogy estvétől fogva reggelig az Úr előtt legyenek. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél.

4. A tiszta arany gyertyatartóra rakja fel a mécseket; az Úr előtt legyenek szüntelen.

5. És végy lisztlángot, és süss abból tizenkét lepényt; két tized efából legyen egy lepény.

6. És helyheztesd el azokat két rendben; hatot egy rendbe, a tiszta arany asztalra az Úr elé.

7. És tégy mindenik rendhez tiszta tömjént, és legyen emlékeztetőül a kenyér mellett, tűzáldozatul az Úrnak.

8. Szombat napról szombat napra rakja fel azt a pap az Úr elé szüntelen; örök szövetség ez Izrael fiaival.

9. Azután legyen az Ároné és az ő fiaié, a kik egyék meg azokat szent helyen, mert mint igen szentséges, az övé az, az Úrnak tűzáldozataiból, örök rendelés szerint.

10. Kiméne pedig egy Izraelbeli asszonynak fia, a ki Egyiptomi férfiútól való vala, Izrael fiai közé, és versengének a táborban az Izraelbeli asszonynak fia és egy Izraelbeli férfi.

11. És káromlá az Izraelbeli asszony fia az Isten nevét és átkozódék; elvivék azért azt Mózeshez. Az ő anyjának neve pedig Selomith vala, Dibrinek leánya, Dán nemzetségéből.

12. És őrizet alá veték azt, míg kijelentést nyernének az Úr akarata felől.

13. Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván:

14. Vidd ki az átkozódót a táboron kivül, és mindazok, a kik hallották, tegyék kezeiket annak fejére és kövezze agyon azt az egész gyülekezet.

15. Izrael fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az ő Istenét átkozza, viselje az ő bűnének terhét.

16. És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon.

17. Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon.

18. Ha pedig barmot üt agyon valaki, fizesse meg azt: barmot baromért.

19. És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint ő cselekedett, vele is úgy cselekedjenek:

20. Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.

21. A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de a ki embert üt agyon, halállal lakoljon.

22. Egy törvény legyen nálatok: a jövevény olyan legyen, mint a benszülött, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

23. Szóla azért Mózes Izrael fiainak, és kivivék az átkozódót a táboron kivül, és agyonverék azt kővel. És úgy cselekedének Izrael fiai, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.

*