Mózes IV. könyve 17. fejezet

1. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

2. Szólj Izrael fiainak, és végy tőlök egy-egy vesszőt az ő atyáiknak háza szerint; az ő atyáik házának valamennyi fejedelmétől tizenkét vesszőt; és kinek-kinek a nevét írd fel az ő vesszejére.

3. Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére: mert egy vessző esik az ő atyjok házának fejéért.

4. És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság ládája elé, a hol megjelenek néktek.

5. És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, a kit elválasztok, kihajt; így hárítom el magamról Izrael fiainak zúgolódásait, a melyekkel zúgolódnak ti ellenetek.

6. Szóla azért Mózes Izrael fiainak, és adának néki mind az ő fejedelmeik egy-egy vesszőt egy-egy fejedelemért; az ő atyáiknak háza szerint tizenkét vesszőt; az Áron vesszeje is azok között a vesszők között vala.

7. És letevé Mózes a vesszőket az Úr elé a bizonyság sátorában.

8. És lőn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és íme kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandolát érlelt.

9. És kihozá Mózes mind azokat a vesszőket az Úr színe elől mind az Izrael fiai elé, és miután megnézték vala, vevé kiki az ő vesszejét.

10. És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a bizonyság ládája elé, hogy őriztessék ott a lázadó fiaknak jegyül, hogy megszünjék az én ellenem való zúgolódások, hogy meg ne haljanak.

11. És megcselekedé Mózes; a mint parancsolta vala az Úr néki, akképen cselekedék.

12. És szólának Izrael fiai Mózesnek, mondván: íme pusztulunk, veszünk, mi mindnyájan elveszünk!

13. Valaki közel járul az Úrnak sátorához, meghal. Avagy mindenestől elpusztulunk-e?!

*