Mózes IV. könyve 31. fejezet

1. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

2. Állj bosszút Izrael fiaiért a Midiánitákon, azután a te népeidhez takaríttatol.

3. Szóla azért Mózes a népnek, mondván: Készítsétek fel magatok közül a viadalra való embereket, és induljanak Midián ellen, hogy bosszút álljanak az Úrért Midiánon.

4. Ezret-ezret egy-egy törzsből, Izraelnek minden törzséből küldjetek a hadba.

5. Kiválogatának azért Izrael ezereiből, ezeret törzsenként, tizenkét ezeret, viadalra készet.

6. És elküldé őket Mózes, törzsenként ezeret-ezeret a hadba, és velök Fineást, Eleázár papnak fiát is a hadba; és a szent edények és a riadó kürtök valának az ő keze alatt.

7. És harcolának Midián ellen, a miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, és minden férfiút megölének.

8. A Midián királyait is megölék, azoknak levágott népeivel egybe: Evit, Rékemet, Cúrt, Húrt, és Rebát, Midiánnak öt királyát; és Bálámot a Beór fiát is megölék fegyverrel.

9. És fogságba vivék Izrael fiai a Midiániták feleségeit és azoknak kisdedeit, és azoknak minden barmát és minden nyáját, és minden vagyonát prédára veték.

10. Minden városukat pedig az ő lakhelyeik szerint, és minden falvaikat tűzzel megégeték.

11. És elvivének minden ragadományt és minden prédát mind emberekből, mind barmokból.

12. És vivék Mózeshez és Eleázár paphoz, és Izrael fiainak gyülekezetéhez a foglyokat, a prédát és a ragadományokat a táborba, a mely a Moáb mezőségén vala a Jordán mellett, Jérikhó átellenében.

13. Kimenének azért Mózes és Eleázár pap, és a gyülekezetnek minden fejedelme ő eléjök a táboron kívül.

14. És megharaguvék Mózes a hadnak vezetőire, az ezredesekre és századosokra, a kik megjöttek vala a harcról.

15. És monda nékik Mózes: Megtartottátok-e életben mind az asszonyokat?

16. íme ők voltak, a kik Izrael fiait Bálám tanácsából hűtlenségre bírták az Úr ellen a Peór dolgában; és lőn csapás az Úr gyülekezetén.

17. Most azért öljetek meg a kisdedek közül minden fineműt; és minden asszonyt is, a ki férfit ismert azzal való hálás végett, megöljetek.

18. Minden leánygyermeket pedig, a kik nem háltak férfiúval, tartsatok életben magatoknak.

19. Ti pedig maradjatok a táboron kivül hét napig; a ki megölt valakit, és a ki hullát érintett, mind tisztítsátok meg magatokat harmad és hetednapon, magatokat és foglyaitokat.

20. Minden ruhát, minden bőrből való eszközt, minden kecskeszőrből való készítményt és minden faedényt; tisztítsátok meg magatokat.

21. És monda Eleázár pap a vitézeknek, a kik elmentek vala a hadba: Ez a törvény rendelése, a melyet parancsolt vala az Úr Mózesnek:

22. Az aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, az ónt és ólmot bizonyára;

23. Minden egyebet is, a mi állja a tüzet, vigyetek át a tűzön, és megtisztíttatik, de a tisztító vízzel is tisztíttassék meg; mindazt pedig, a mi nem állja a tűzet, vízen vigyétek át.

24. Ruháitokat pedig mossátok meg a hetedik napon, és tiszták lesztek: és ezután bemehettek a táborba.

25. Újra szóla az Úr Mózesnek, mondván:

26. Vedd számba az elfoglalt prédát, mind emberben, mind baromban, te és Eleázár, a pap, és a gyülekezet atyáinak fejei.

27. És osszad a prédát két részre: a hadakozók között, a kik hadba mentek, és az egész gyülekezet között.

28. És végy részt az Úrnak a hadakozó férfiaktól, akik hadba mentek, ötszázból egy lelket, az emberek közül, az ökrök közül, a szamarak közül, és a juhok közül.

29. Azoknak fele részéből vegyétek, és adjad Eleázárnak, a papnak, felemelt áldozatul az Úrnak.

30. Az Izrael fiainak járó fele részből pedig egy elfogottat végy ötvenből: emberekből, ökrökből, szamarakból, juhokból, és minden baromból; és adjad azokat a lévitáknak, a kik ügyelnek az Úr hajlékának ügyére.

31. És úgy cselekedék Mózes és Eleázár, a pap, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.

32. És vala az a préda azaz annak a zsákmánynak maradéka, a mit a hadakozó nép zsákmányolt: hatszáz hetvenöt ezer juh.

33. És hetvenhét ezer ökör.

34. És hatvanegy ezer szamár.

35. Emberi szellem pedig: a leányok közül, a kik nem ismertek vala férfival való egyesülést, ilyen szellem összesen harminckét ezer.

36. Vala pedig az egyik fele, azoknak része, a kik hadba mentek vala: számszerint háromszáz harminchét ezer és ötszáz juh.

37. Vala pedig az Úrnak része a juhokból: hatszáz és hetvenöt.

38. Az ökör pedig: harminchat ezer; és azokból az Úrnak része: hetvenkettő.

39. És a szamár: harminc ezer és ötszáz; azokból az Úrnak része: hatvanegy.

40. Emberi szellem pedig tizenhat ezer; és azokból az Úrnak része: harminchét szellem.

41. És adá Mózes az Úrnak részét felemelt áldozatul Eleázárnak, a papnak, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.

42. Az Izrael fiainak eső másik fele részből pedig, a melyet elválasztott Mózes a hadakozó férfiakétól.

43. (Vala pedig a gyülekezetre eső felerész juhokból: háromszáz harminchét ezer és ötszáz;

44. Ökör: harminchat ezer;

45. Szamár: harminc ezer és ötszáz;

46. Emberi szellem: tizenhat ezer.)

47. Az Izrael fiainak eső fele részből pedig egy elfogottat vett Mózes ötvenből, az emberekből és a barmokból; és adá azokat a lévitáknak, a kik ügyelnek az Úr hajlékának ügyére, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.

48. És járulának Mózeshez a had ezereinek vezetői, az ezredesek és századosok.

49. És mondának Mózesnek: Szolgáid megszámlálták a hadakozó férfiakat, a kik a mi kezünk alatt voltak, és senki közülünk el nem veszett.

50. Hoztunk azért az Úrnak való áldozatul kiki a mit talált: aranyeszközöket, karláncokat, karpereceket, gyűrűket, fülönfüggőket, nyakláncokat, hogy engesztelést végezzünk a mi lelkünkért az Úr előtt.

51. És elvevé Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat ő tőlök, és a megkészített eszközöket is mind.

52. És mindaz az arany, a melyet felemelt áldozatul vivének az Úrnak, tizenhat ezer hétszáz és ötven siklus vala az ezeredesektől és századosoktól.

53. A hadakozó férfiak közül kiki magának zsákmányolt.

54. Miután elvette vala Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat az ezeredesektől és századosoktól, bevivék azt a gyülekezetnek sátorába, Izrael fiaira való emlékeztetőül az Úr elé.

*