Zsoltárok könyve 90. fejezet

1. Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
2. Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
3. Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
4. Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
5. Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
6. Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
7. Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
8. Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orcádnak világa elé.
9. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
10. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
11. Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
12. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
13. Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
14. Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
15. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
16. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
17. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!




*