Zsoltárok könyve 88. fejezet

1. Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
2. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
3. Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
4. Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
5. Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
6. A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztottak a te kezedtől.
7. Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
8. A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
9. Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
10. Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
11. Avagy a holtakkal teszel-e csodát? Felkelnek-e vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
12. Beszélik-e a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
13. Megtudhatják-e a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földjén?
14. De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
15. Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orcádat én tőlem?
16. Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
17. Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
18. Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
19. Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség.




*