Habakuk könyve 2. fejezet

1. Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában.
2. És felel nékem az Úr, és mondja: Írd fel e látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen.
3. Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jönni, nem marad el!
4. Íme, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él.
5. És bizony, a bor is megcsal: felgerjed a férfiú és nincsen nyugalma; ő, a ki tátja száját, mint a Seol, és olyan ő, mint a halál: telhetetlen, és magához ragad minden népet és magához csatol minden nemzetet.
6. Avagy nem költenek-e ezek mindnyájan példabeszédet róla, és találós mesét reá, mondván:
7. Avagy nem támadnak-e hirtelen, a kik téged mardossanak, és nem serkennek-e fel, a kik háborgassanak téged? És zsákmányul esel nékik.
8. Mivelhogy kifosztogattál sok nemzetet, kifosztanak téged mind a többi népek az emberek véréért, és az országok, városok és minden bennük lakozók ellen való erőszaktételért.
9. Jaj annak, a ki bűnös szerzeményt szerez házának, hogy magasra rakhassa fészkét, hogy megszabadulhasson a gonosz hatalma elől.
10. Házadnak gyalázatára tervezted a sok nép kiirtását, és bűnössé tetted lelkedet.
11. Mert a kő is ellened kiált a falból, és a gerenda a fa-alkotmányból visszhangoz néki.
12. Jaj annak, a ki várost épít vérengzéssel, és a ki várat emel álnoksággal.
13. Avagy íme, nem a Seregek Urától van-e ez, hogy a népek tűznek építenek, és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak?
14. Mert az Úr dicsőségének ismeretével betelik a föld, a miképpen a folyamok megtöltik a tengert.
15. Jaj annak, a ki megitatja felebarátját, epédet keverve belé, hogy megrészegítsed őt, hogy láthassad az ő szemérmüket!
16. Gyalázattal telsz meg dicsőség helyett; igyál te is és látsszék szemérmed; reád fordul az Úr jobbjának pohara, és gyalázat borítja el dicsőségedet.
17. Bizony, a libanoni erőszakoskodás gyászba borít téged, és a vadak pusztítása, a mely rettegeti őket, az emberek véréért és az országon, a városon és annak minden lakosán űzött erőszakosságért.
18. Mit használ a faragott kép, hogy a faragója kifaragta azt? vagy az öntött kép és a mely hazugságot tanít, hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván néma bálványokat?
19. Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel! néma kőnek: Ébredj fel! Taníthat-e ez? Íme, borítva van arannyal és ezüsttel, lélek pedig nincs benne semmi!
20. Ellenkezőleg az Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld!



*