Hóseás könyve 13. fejezet

1. Efraim szólott volt, rettegés: naggyá lett Izraelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.
2. Most is növelik bűneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az ő ezüstjükből, bálványokat az ő eszük szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak!
3. Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.
4. Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Egyiptom földétől fogva. Nem ismerhetsz más Istent kívülem, és rajtam. kívül nincs más szabadító!
5. Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.
6. A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívük felfuvalkodik: azért hát elfelejtkeznek rólam.
7. De olyan is leszek hozzájuk, mint az oroszlán; mint a párduc, úgy leselkedem az úton.
8. Rájuk rohanok, mint a kölykétől megfosztott medve, és széttépem szívük borítóját, és felfalom ott őket, mint egy nőstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét őket!
9. Romlásodra lett Izrael, hogy ellenem törekedtél, a te segítőd ellen.
10. Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És bíráid, a kik felől ezt mondjad: Adj nékem királyt és fejedelmeket!
11. Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban!
12. Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ő bűne!
13. A szülőasszony kínjai lepik meg őt; oktalan fiú ő, mert a kellő időben nem jő ki anyjának méhéből.
14. Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én előlem.
15. Mert bár a testvérek közt ő a legvirágzóbb: feljön a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.



*