Jónás könyve 1. fejezet

1. És az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván:
2. Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elém!
3. És felkelt Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elől. Lement azért Jáfóba, és talál ott egy hajót, a mely megy Tarsisba, és megadván a hajóbért, beszáll abba, hogy Tarsisba menne velük az Úr színe elől.
4. Az Úr pedig nagy szelet bocsát a tengerre, és nagy vihar lett a tengeren, és a hajó már-már töredezik vala.
5. Megijednek azért a hajósok és kiáltanak, kiki az ő istenéhez, és a hajóban lévő holmit a tengerbe hányják, hogy könnyítsenek magukon. Jónás pedig lement a hajó aljába, és lefeküdt és elaludt.
6. De hozzáment a kormányos mester, és mondja néki: Mi lelt, te nagy alvó? Kelj fel, kiálts a te Istenedhez; hát ha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el!
7. Egymásnak pedig ezt mondák: Jertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? És sorsot vetnek, és a sors Jónásra esik.
8. Mondák azért néki: Kérünk, beszéld el nékünk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? Mi a te foglalkozásod és honnan jössz? Melyik a te hazád és miféle népből való vagy te?
9. És monda nékik: Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, a ki a tengert és a szárazat teremtette.
10. És megijednek az emberek nagy félelemmel, és mondák néki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy az Úr színe elől fut, mivelhogy elbeszéli nékik.
11. Mondák azután néki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedik.
12. Ő pedig monda nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok.
13. És erőlködtek azok az emberek, hogy visszajussanak a szárazra; de nem tudtak, mert a tenger háborgása növekedett ellenük.
14. Kiáltanak azért az Úrhoz, és mondák: Kérünk Uram, kérünk, ne vesszünk el ez ember lelkéért, és ne háríts reánk ártatlan vért; mert te, Uram, úgy cselekedtél, a mint akartad!
15. És felragadták Jónást és bevetették őt a tengerbe, és megszűnt a tenger az ő háborgásától.
16. Azok az emberek pedig nagy félelemmel félék az Urat, és áldozattal áldoznak az Úrnak, és fogadásokat fogadnak.