Malakiás könyve 1. fejezet

1. Az Úr igéjének terhe Izrael ellen, Malakiás által.
2. Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyjafia volt-e Ézsau Jákobnak? azt mondja az Úr: Jákobot pedig szerettem;
3. Ézsaut ellenben gyűlöltem, és az ő hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sakálokévá.
4. Ha azt mondja Edom: Elpusztultunk; de térjünk meg és építsük fel a romladékokat: ezt mondja a Seregeknek Ura: Ők építenek, de én elrontom, és elnevezik őket istentelenség határának és oly népnek, a melyre örökké haragszik az Úr.
5. És látják ezt a ti szemeitek, és magatok is mondjátok: Nagy az Úr az Izrael határa felett.
6. A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, a kik utáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel utáljuk a te nevedet?
7. Megfertőzött kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertőzhetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való.
8. Hogyha vakot hoztok áldozatul: Nem bűn-e az? vagy ha sántát hoztok és bénát: nem bűn-e az? Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajon kedvvel fogad-e, avagy reád tekint-e? azt mondja a Seregeknek Ura.
9. Most azért engeszteljétek meg az Istennek orcáját, hogy könyörüljön rajtunk. Általatok van ez, elnézheti-e ezt néktek? azt mondja a Seregeknek Ura.
10. Vajha valaki közületek bezárná az ajtót, hiába ne tüzelnétek az én oltáromon! Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekből!
11. Hiszen napkelettől fogva napnyugatig nagy az én nevem a pogányok között, és minden helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal! Bizony nagy az én nevem a pogányok között! azt mondja a Seregeknek Ura.
12. Ti pedig meggyalázzátok azt, mikor azt mondjátok: Az Úrnak asztala megvetni való, és annak jövedelme, eledele utálatos.
13. És azt mondjátok: Íme, mily fáradság! és ráfújtok, azt mondja a Seregeknek Ura; pedig a rablottat hozzátok, meg a sántát és betegest; ételáldozatot is hoztok, de hát kedves-e az a ti kezetekből? azt mondja az Úr.
14. Átkozott pedig az álnok! Van ugyan a nyájában hím, és fogadást is tesz: mégis hitvánnyal áldozik az Úrnak. Pedig nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura, és félelmetes az én nevem a pogányok között!



*