Náhum könyve 2. fejezet

1. Pusztító jön fel ellened; őrizd a várat, nézzed az utat, erősítsd derekadat, keményítsd meg erődet igen.
2. Mert helyreállítja az Úr Jákob büszkeségét, mint Izrael büszkeségét; mert rablók rabolták ki őket, csemetéiket pedig kivágták.
3. Vitézeinek pajzsa veres, katonáinak ruházata bíborszínű, hadiszekere acéltűzben ragyog fegyverkezése napján, és a dárdákat rengetik.
4. Az utcákon robognak a szekerek, összeütköznek a piacokon; tekintetük mint a fáklyák, futkosnak mint a villámok.
5. Emlegeti vitézlő hőseit; ingadoznak lépéseikben, sietnek a kőfalra, és felállíttatik a védősánc.
6. A folyóvizek kapui megnyílnak, és a palota megrendül.
7. De elvégeztetett: felfedik, elvitetik, és szolgálói keseregnek, mint nyögő galambok, mellüket vervén.
8. Pedig Ninive olyan, mint a bővizű tó, eleitől fogva: mégis futnak ők. Álljatok meg, álljatok meg! De vissza se tekint senki.
9. Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat; száma sincs a rejtett kincseknek, gazdag minden drága edényben.
10. Feldúlva, széthányva, kifosztatva! Szíve megolvadt, a térdek reszketnek, fájdalom van egész derekában, és mindannyitok arca elvesztette pirosságát.
11. Hol van az oroszlánok tanyája, és az oroszlán-kölyköknek ama legelője, a hová járt a nőstény- és hímoroszlán, az oroszlán-kölyök, és nem volt a ki elriassza?
12. Az oroszlán torkig valót ragadozott kölykeinek, és fojtogatott nőstényeinek, és megtöltötte barlangjait zsákmánnyal, tanyáit pedig prédával.
13. Íme rád török, azt mondja a Seregek Ura, és füstté égetem szekereit. Oroszlán-kölykeidet kard emészti meg, és kiirtom e földről zsákmányodat, és nem hallatszik többé követeidnek szava.



*