Zsoltárok könyve 7. fejezet

1. Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.
2. Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem,
3. Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.
4. Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.
5. Ha gonosszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:
6. Akkor ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsőségemet. Szela.
7. Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!
8. És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.
9. Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!
10. Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.
11. Az én pajzsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívűeket.
12. Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.
13. Ha meg nem tér a gonosz, kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.
14. Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.
15. Íme, álnoksággal vajúdik a gonosz, hamisságot fogan és hazugságot szül.
16. Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.
17. Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ő erőszakossága.
18. Dicsérem az Urat az ő igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének.