Zsoltárok könyve 73. fejezet

1. Aszáf zsoltára. Bizony jó Izraelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2. De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3. Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4. Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5. A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6. Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7. A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8. Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9. Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10. Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11. És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-e a Magasságosban értelem?
12. Íme, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13. Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14. Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15. Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Íme, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16. Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17. Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18. Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19. Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20. Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21. Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22. Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23. De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26. Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27. Mert íme, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
28. De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.



*