William Blake, 1795-ben készült festménye Naomiról és a két menyéről. Rúthról és Orpáról.


A festményhez tartozó bibliai részlet:


Ruth könyve 1. fejezet:
5. Meghalnak ők is mind a ketten, Mahlon is, Kiljon is, és marad az asszony az ő két fia és férje nélkül.
6. Felkel azért ő és az ő menyei, és ő visszatér Moáb mezejéről; mert hallotta vala Moáb mezején, hogy meglátogatta az Úr az ő népét, hogy adjon nékik kenyeret.
7. És kiment arról a helyről, a hol volt, és véle a két menye. És menének az úton, hogy visszatérjenek Júda földére,
8. És monda Naómi az ő két menyének: Menjetek, térjetek vissza, kiki az ő anyjának házához. Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, a miképpen ti cselekedtetek a megholtakkal és én velem!
9. Adja az Úr tinéktek, hogy találjatok nyugodalmat, kiki az ő férje házában. És megcsókolja őket; és ők nagy fennszóval sírnak.
10. És mondák néki: Bizony mi veled együtt térünk a te népedhez!
11. Naómi pedig mondja: Térjetek vissza leányaim! Miért jönnétek én velem? Hát ugyan vannak-e még fiak az én méhemben, a kik férjeitek lehetnének?
12. Térjetek vissza leányaim! menjetek, mert én már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem; még ha ez éjjel férjhez mennék is és szülnék is fiakat:
13. Ugyan megvárhatnátok-e őket, a míg felnőnek? Ugyan megtartóztatnátok-e magatokat miattuk, hogy férjhez ne menjetek? Ne, édes leányaim! Mert nagyobb az én keserűségem, mint a tietek, mert engem talált az Úrnak keze.
14. Azok pedig nagy fennszóval tovább sírnak. És Orpa megcsókolja az ő napát; Ruth azonban ragaszkodik hozzá.
15. Ő pedig monda: Íme a te sógorasszonyod visszatért az ő népéhez, és az ő isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után.
16. Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.
17. A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.
18. Mikor pedig látja, hogy erősködik vele menni, nem szól néki többet.
19. És menének mind a ketten, míglen Betlehembe érkezének. És mikor Betlehembe érkezének, megmozdult az egész város miattuk, és mondák: Nemde nem Naómi ez?
20. És ő monda nékik: Ne hívjatok engem Naóminak, hívjatok inkább Márának, mert nagy keserűséggel illetett engem a Mindenható.
21. Többed magammal mentem el, és elárvultan hozott vissza engemet az Úr; miért hívnátok hát engem Naóminak, holott az Úr ellenem fordult, és a Mindenható nyomorúsággal illetett engemet?
22. Így tért vissza Naómi, és vele a Moábita Ruth, az ő menye, a ki hazatért Moáb mezejéről. Megérkeznek pedig Betlehembe az árpaaratás kezdetén.


*