Szent Márk evangélista


Márk a hagyomány szerint Kr. u. 14-ben született Jeruzsálemben, és édesanyjával Máriával lakott együtt. Házuk az első keresztény gyülekezet központja volt. Jézus is e szent házban költötte el az utolsó vacsorát. 30 éves korában történt: Találkozott Pállal, akinek beszéde a kereszténység elterjesztéséről fellelkesítette. Ehhez társult még az is, hogy keresztények gyűltek össze Mária házában, hogy Péter apostolért imádkozzanak - ugyanis Heródes lefejeztette Jakabot, Pétert pedig térítés közben elfogták és börtönbe zárták. Az imádkozás előtt azonban kinyílt az ajtó, és Péter apostol lépett be, aki elmesélte, miként szabadította ki egy angyal. Márk ennek az élménynek a hatására úgy döntött, hogy Pállal megy téríteni. Bejárták Antiochiát, Kis-Ázsiát, de mielőtt Ciprusra mentek volna, Márk visszament Jeruzsálembe. Egyiptomban Márknak kellett térítenie.
A Kr. u. 49. évben volt az apostoli zsinat, aminek végére három áramlat bontakozott ki: a Jakab által képviselt zsidó kereszténység, a Pál által hirdetett pogány kereszténység és a harmadik áramlat, a Péter-féle római keresztény irányzat. Pétert küldték Rómába téríteni, és vele ment Márk is, ahol lefektették a Péter-féle kereszténység alapjait. Márk így Péter apostol munkatársa lett. Az evangélista nem hallgatta közvetlenül Jézust; Péteren keresztül jutott a tanokhoz. Péter nem a személyes emlékezést, hanem a tisztánlátó szemléletmódot hagyta örökül. Ketten ideálisan kiegészítették egymást: Péteré volt az idősek türelme és bölcsessége, Márké az ifjúság buzgalma és tettereje.
Térítésük után Márk - Péter szavára - újra Egyiptomba ment, és megalapította a kopt egyházat, melynek ő lett az első püspöke. (Az egyiptomiakat régebben koptoknak hívták.) Az egyház körülbelül 600 évig uralkodott. Mai püspöke a 117. Márk után. Egyiptomban is voltak ellenzői a Jézusi tanításoknak. Húsvét napján elfogták Márkot, és lovakkal vonszolták végig az utcákon. Mivel túlélte, börtönbe zárták. Ezen az éjszakán jelent meg neki Krisztus feltámadott testben, és átélte a "damaszkuszi élményt". Másnap kínzói nem tágítottak. Újra végighurcolták, amibe bele is halt. Márk Kr. u. 64-ben halt vértanúhalált.
Márkról még érdemes tudni, hogy eredetileg Jánosnak hívták, és később kapta - beavatási névként - a Márk nevet. A Marcus név a "marco" (nehéz kalapács) szóból ered. Márk úgy formálta az embereket, ahogy a kalapács alakítja a vasat.
Márk egy olyan beavatáson ment keresztül, amely a magasabb világok megismeréséhez az oroszlán csillagkép szellemi lényeinek segítségét használja föl. Innen ered Márknak a bátorság és az erős akarat különleges tulajdonságait jellemző szimbóluma, az oroszlán. Velence címerén is ott látható az oroszlán. A Szent Márk tér róla lett elnevezve, hiszen ő Velence védőszentje.

Felhasznált irodalom: Friedrich Göbel: Az evangélisták életéről