A máriabesnyői kegyhely

Legfontosabb nevezetessége a búcsújáró templom, amely a magyarországi Mária-kegyhelyek közül a második leglátogatottabb zarándokhely.

Mielőtt gyaraki gróf Grassalkovich Antal a máriabesnyői szent helyet megalapította, csak romok hirdették, hogy itt valaha virágzó község állott. A templom a község régi temploma helyén épült, és éppen a romok eltakarítása közben csodálatos körülmények között akadtak rá arra a Mária-szobrocskára, mely Besnyőt kegyhellyé avatta. 1758-ban Grassalkovich Antal gróf elhatározta, hogy birtokán a loretói Boldogságos Szűz tiszteletére kápolnát építtet, de a helyről még nem döntött. Akkoriban a gödöllői út mentén egy domb tövében, valószínűleg még a 13. században itt lakó premontreiek által épített templom 300 esztendős romjai álltak sűrű erdőséggel eltakarva. E romok láttára a gróf úgy gondolta, legalkalmasabb lesz, ha e hajdani templomot építteti újra a Szent Szűz tiszteletére.

„ A sűrű bozót eltakarítása közben történt, hogy egy Fidler János nevű, gödöllői születésű negyvenéves kőműves álmot látott. El is beszélte álmát a környékbelieknek, és hozzátette, hogy ugyanakkor titokzatos szózatot is hallott: „Ha a templom romjai közt, ahol hajdan a főoltár állott, ásni fogsz, szép tárgyat találsz.” Serényen fogott neki a munkának, és alig vette kezébe a csákányt, azonnal észrevette, hogy a vas valami kemény tárgyba ütődött. Egy jókora kő volt. Mikor a követ kiemelte és szétporlasztotta az alatta lévő homokos földet, egy sárga földdel belepett csonttárgyat talált. A törmeléktől megtisztítva azonnal fölfedezte, hogy az a Boldogságos Szűz Mária szobra. Úgy érezte, hogy álmát és az abban hallott titokzatos jóslatot beteljesedve látja. A szobrocskát azonnal üvegszekrénybe foglaltatta, s a kegyes gróf engedelmével az újonnan építendő templom oltárán felállította. ”



*