A veszprémi Szent Mihály-székesegyház a Veszprémi Érsekség főszékesegyháza.
A várban, pontosabban a Szentháromság tér északi oldalán elhelyezkedő, neoromán stílusú épület két tornya a város számos pontjáról látható.

Egyházmegye Veszprémi főegyházmegye
Védőszent Mihály arkangyal
Építési adatok
Építése 1380
Rekonstrukciók évei 18. század, 1907–1910, 2005–2010


Régészeti leletek utalnak arra, hogy már a 10. században is templom állt a helyén. A pannonhalmi apátság alapítólevele (1001) elsőként tesz említést a székesegyházról; későbbi oklevelek rendszeresen Magyarország legrégibb székesegyházának nevezik.

Abban, hogy Veszprém a „királynék városává” vált, minden bizonnyal nagy szerepet játszott, hogy a székesegyházat maga Gizella királyné alapította (amire nincs megdönthetetlen bizonyíték), vagy legalábbis különös figyelmet szentelt rá. I. István király Nagy Legendája így ír erről:

„Hogy ő, Gizella, Isten tiszteletének csinosításában miképp viselkedett, az Istennek szolgálók gyülekezetei iránt mely buzgónak s jótevőnek mutatkozott, arról a mai napig tanúskodnak számos egyház [ = itt: templom, gyülekezet] keresztjei, edényei és csodálatos mesterséggel készített vagy szőtt oltári ékességei. Mindenekelőtt pedig a veszprémi püspökség egyháza, melyet alapkövétől kezdve minden, Isten szolgálatához szükséges arany- és ezüstneművel és sokféle ruhával fölékesített.”

A templomot Szent Mihály arkangyalnak, a mennyei seregek vezérének tiszteletére emelték; elnevezésében egyes feltételezések szerint szerepet játszhatott, hogy az egyházmegye területén komoly harcot igényelt a lakosság keresztény hitre való áttérítése. (A veszprémi püspökséghez tartozott egyebek mellett Koppány vezér központja, a mai Somogy megye területe is.)

A Szent Mihály-székesegyház első ábrázolását a magyar királyok Veszprémben készült – ma a Nemzeti Múzeumban őrzött – koronázási palástján találjuk: ezen Gizella királyné egy torony nélküli templomot tart a kezében. I. István uralkodása után a háromhajós, román stílusú építményt két toronnyal bővítették.

Az 1380-as veszprémi tűzvészt követően a székesegyházat gótikus stílusban építették újjá, felszentelésére 1400-ban került sor. Ebből a korból származik a még ma is meglévő altemplom. Az épület följebbi részei a török időkben elpusztultak.

A székesegyház következő megújulása a 18. század elejéig váratott magára. Ekkor a templom barokk külsőt kapott. Végül 1907 és 1910 között Aigner Sándor tervei szerint neoromán stílusban épült újjá, az épület – feltételezett – eredeti külsejének helyreállítása végett. A gótikus szentélyt és altemplomot ugyanakkor megőrizték. Az épület üvegablakai a második világháború alatt megsemmisültek; a ma láthatók Árkayné Sztehló Lili munkái.
A belső tér

1981-ben II. János Pál pápa a székesegyházat basilica minor rangra emelte.



*