Józsué könyve 11. fejezet

1. Mikor pedig meghallotta ezt Jábin, Hásornak királya, külde Jobábhoz, Mádonnak királyához, és Simronnak királyához, És Aksáfnak királyához,

2. És azokhoz a királyokhoz, a kik laknak vala észak felé a hegységben, és a pusztában Kinneróttól délre, és a síkságon, és Dór magaslatain a tenger felé;

3. A Kananeushoz napkelet és napnyugat felé, és az Emoreushoz, a Khittheushoz, a Perizeushoz, a Jebuzeushoz a hegyek közé, és a Khivveushoz a Hermon alá, Mispának földére.

4. És kijönnek ők és velük az ő egész táboruk, sok nép, olyan sok, mint a föveny, a mely a tenger partján van, és igen sok ló és szekér.

5. És összegyűlnek mindezek a királyok, és megindulnak, és táborba szállnak együttesen Méromnak vizeinél, hogy hadakozzanak Izrael ellen.

6. Ekkor monda az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkorra mindnyájukat átdöfötten vetem az Izrael elé; lovaikat bénítsd meg, szekereiket pedig égesd meg tűzzel.

7. Elmént azért Józsué és vele az egész hadakozó nép azok ellen a Mérom vizeihez nagy hirtelen, és reájuk rohannak.

8. És adja őket az Úr Izraelnek kezébe, és verik őket és űzék őket egészen a nagy Sidonig és Miszrefót-Majimig, és Mispának völgyéig napkelet felé, és leverik őket annyira, hogy senki sem maradt közülök életben.

9. És úgy cselekedik velük Józsué, a mint megmondotta vala néki az Úr: az ő lovaikat megbénítja, szekereiket pedig tűzzel égeti el.

10. Majd visszafordul Józsué ugyanazon időben és beveszi Hásort, királyát pedig fegyverrel megöli (Hásor ugyanis mindezeknek az országoknak feje volt az előtt);

11. És levágnak minden lelket, a mely benne vala, megölvén őket fegyver élével; nem maradt meg egy élő sem; Hásort pedig tűzzel égeté meg.

12. És e királyoknak minden városát és minden királyukat is meghódoltatja Józsué, és megöli őket fegyver élével, kipusztítván őket, a mint megparancsolta vala Mózes, az Úrnak szolgája.

13. Csak épen azokat a városokat nem égeti meg Izrael, a melyek halmokon állottak vala, kivéve Hásort, egyedül ezt égeti meg Józsué.

14. És e városoknak minden zsákmányolni valóját, és a barmokat is magoknak zsákmányolják el Izrael fiai; csak az embereket hányják mind fegyver élére, míglen kipusztítják őket. Nem hagytak meg egy élőt sem.

15. A mint parancsolt az Úr Mózesnek, az ő szolgájának, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, és úgy cselekedik Józsué, semmit el nem hagyott mindabból, a mit az Úr parancsolt vala Mózesnek.

16. És elfoglalja Józsué mindazt a földet, a hegységet, az egész déli vidéket, az egész Gósen földét, úgy a síkságot, mint a pusztát, és Izrael hegyét és annak síkságát.

17. A kopasz hegytől fogva, a mely Szeír felé emelkedik, egészen Baál-Gádig, a Libanon völgyében, a Hermon hegye alatt; királyaikat pedig mind elfogja és megveri és megöli őket.

18. Sok napon át viselt hadat Józsué mindezekkel a királyokkal.

19. Nem volt város, a mely békességre lépett volna Izrael fiaival, kivéve a Gibeonban lakó Khivveusokat; haddal vették azt meg mind.

20. Mert az Úrtól volt az, hogy megkeményítvén szíveiket, haddal menjenek Izrael ellen, hogy eltörölje őket; hogy ne legyen nékik irgalom, hanem hogy elpusztítsa őket, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.

21. Majd elment Józsué ez időben, és kiirtja az Anákokat a hegyek közül Hebronból, Debirből, Anábból és Júdának minden hegyéből, és Izraelnek minden hegyéből; városaikkal együtt törli el őket Józsué.

22. Nem maradtak Anákok Izrael fiainak földén, csak Gázában, Gáthban és Asdódban hagyattak meg.

23. Elfoglalja azért Józsué az egész földet egészen úgy, a mint az Úr mondotta vala Mózesnek, és adja azt Józsué örökségül Izraelnek, osztályrészeikhez képest, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugszik a harctól.

*