Józsué könyve 17. fejezet

1. Lőn sors által való része Manassé nemzetségének is, mert ő vala elsőszülötte Józsefnek, Mákirnak, a Manassé elsőszülöttének, Gileád atyjának, mivelhogy hadakozó férfiú vala, juta néki Gileád és Básán.

2. Manassé többi fiainak is juta az ő családjaik szerint: Abiézer fiainak, Hélek fiainak, Aszriél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Sémida fiainak. Ezek Manassénak a József fiának fiúgyermekei, az ő családjaik szerint.

3. De Czélofhádnak, Héfer fiának (ez Gileád fia, ez Mákir fia, ez Manassé fia) nem valának fiai, hanem csak leányai. Ezek valának pedig leányainak nevei: Makhla, Nóa, Khogla, Milkha és Thircza.

4. Ezek odajárulnak Eleázár pap elé, Józsuénak, a Nún fiának eleibe és a fejedelmek elé, mondván: Az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy örökséget adjon nékünk a mi atyánkfiai között. Adott vala azért nékik örökséget az Úr beszéde szerint, az ő atyjuknak bátyjai között.

5. Tíz rész esik azért Manassénak, Gileád és Básán földén kívül, a melyek túl vannak a Jordánon.

6. Mert a Manassé leányai örökséget kaptak az ő fiai között; Gileád földe pedig a Manassé fiaié lőn.

7. A Manassé határa pedig Ásertől Mikmetháth felé vala, a mely Sikem előtt van. És megy a határ jobb kéz felé, Én-Tappuahnak lakói felé.

8. Manasséé volt a Tappuah földe, de Tappuah a Manassé határa felé az Efraim fiaié vala.

9. És alámegy a határ a Kána patakjára, a pataknak déli részére. Ezek a városok Efraiméi a Manassé városai között. Manassé határa pedig a pataktól észak felé és a széle a tengernél vala.

10. Délről Efraimé, északról pedig Manasséé, és ennek határa a tenger vala. De észak felől Áserbe ütköznek, napkelet felől pedig Issakhárba.

11. És a Manasséé vala Issakhárban és Áserben: Béth-Seán és mezővárosai, Jibleám és mezővárosai, Dórnak lakosai és mezővárosai, Én-Dórnak lakosai és mezővárosai, Thaanaknak lakosai és mezővárosai, és Megiddó lakosai és mezővárosai, három hegyi tartomány.

12. De nem bírták elfoglalni Manassénak fiai ezeket a városokat, és sikerült a Kananeusnak ott maradni azon a földön.

13. De mihelyt megerősödtek vala Izrael fiai, robot alá vetik a Kananeust, de teljességgel nem űzék ki őket.

14. József fiai pedig szóltak vala Józsuéval, mondván: Miért adtál nékem egy sors szerint való örökséget és egy osztályrészt, holott én sok nép vagyok, mivelhogy ez ideig megáldott engem az Úr?!

15. Józsué pedig monda nékik: Ha sok nép vagy te, menj fel az erdőre, és irts ott magadnak a Perizzeusoknak és Refaimnak földén, ha szoros néked az Efraim hegye.

16. És mondának a József fiai: Nem elegendő nékünk ez a hegy, a Kananeusoknak pedig, a kik a völgyi síkon laknak, mindnek vas-szekerük van; úgy azoknak, akik Béth-Seanban és mezővárosaiban, mint azoknak, a kik a Jezréel völgyében vannak.

17. Szól pedig Józsué a József házának, Efraimnak és Manassénak, mondván: Sok nép vagy te és nagy erőd van néked, nem lesz néked csak egy sors szerint való részed;

18. Mert hegyed lesz néked. Ha erdő az, úgy irtsd ki azt, és annak szélei is a tieid lesznek; mert kiűzöd a Kananeust, noha vas-szekere van néki, s noha erős az.

*