Józsué könyve 22. fejezet

1. Akkor hivatja Józsué a Rúbenitákat, a Gáditákat és a Manassé fél nemzetségét,

2. És monda nékik: Ti megtartottátok mindazt, a mit Mózes, az Úrnak szolgája parancsolt néktek, és hallgattatok az én szómra mindenben, a mit parancsoltam néktek;

3. Nem hagytátok el a ti atyátokfiait immár sok nap óta mind e mai napig, és megtartottátok a megtartandókat, az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatját.

4. Most pedig nyugodalmat adott az Úr, a ti Istenetek a ti atyátok fiainak, a mint megmondta vala nékik; most azért térjetek vissza, és menjetek a ti sátraitokba, a ti örökségeteknek földjére, a melyet Mózes, az Úrnak szolgája adott vala néktek túl a Jordánon.

5. Csak igen vigyázzatok, hogy teljesítsétek a parancsolatot és a törvényt, a melyet parancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és járjatok minden ő útján, és tartsátok meg az ő parancsolatait, és ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljatok néki teljes szívetekből és teljes lelketekből.

6. És megáldja őket Józsué, azután elbocsátá őket, és elmenének az ő sátraikba.

7. Mert a Manassé nemzetsége felének Mózes adott vala örökséget Básánban; a másik felének pedig Józsué adott az ő atyjafiaival a Jordánon innen napnyugat felől. És a mikor elbocsátá is őket Józsué az ő sátraikba, akkor is megáldja őket.

8. És szól nékik, mondván: Nagy gazdagsággal térjetek vissza sátraitokba, és igen sok barommal, ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és igen sok ruhával. Az ellenségeitektől vett zsákmányt osszátok meg a ti atyátok fiaival.

9. Visszatérnek azért, és elmenének a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél nemzetsége Izrael fiaitól, Silóból, a mely Kánaán földén van, hogy menjenek Gileád földére, az ő örökségüknek földébe, a melyben örökséget vőnek az Úr rendelése szerint Mózes által.

10. Mikor a Jordán mellékére értek, a mely még Kánaán földén van, építenek a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége ott a Jordán mellett oltárt, nagy, látványos oltárt.

11. Meghallják pedig Izrael fiai, hogy ezt mondják vala: Íme a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége oltárt építettek átellenben a Kánaán földével, a Jordán mellékén, Izrael fiainak oldala felől.

12. A mint meghallják Izrael fiai, egybegyűlt Izrael fiainak egész gyülekezete Silóban, hogy hadakozni induljanak fel ellenük.

13. Küldik pedig Izrael fiai a Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé fél nemzetségéhez Gileád földére Fineást, Eleázárnak, a papnak fiát;

14. Tíz fejedelmet is vele, egy-egy fejedelmet az ősök háza szerint Izraelnek minden nemzetségéből. Ezek mind fejedelmei valának az ő őseik házának, Izraelnek ezrei között.

15. És eljutnak a Rúben fiaihoz, a Gád fiaihoz és a Manassé fél nemzetségéhez a Gileád földére, és szólnak ő velük, mondván:

16. Így szól az Úrnak egész gyülekezete: Micsoda vétek ez, a mellyel vétkeztetek Izraelnek Istene ellen, hogy immár elfordultatok az Úrtól, építvén magatoknak oltárt, hogy pártot üssetek immár az Úr ellen?!

17. Avagy kevés-e nékünk a Peór miatt való hamisságunk, a miből ki sem tisztultunk még mind e napig, és a miért csapás lőn az Úrnak gyülekezetén?

18. És ti elfordultatok immár az Úrtól; pedig ha ti pártot üttök ma az Úr ellen: holnap majd Izraelnek egész gyülekezetére haragszik meg.

19. Ha pedig tisztátalannak tetszik előttetek a ti örökségeteknek földje; úgy jöjjetek át az Úr örökségének földjére, a hol ott áll az Úrnak sátora, és legyetek örökösökké mi közöttünk; de az Úr ellen ne üssetek pártot, és ellenünk se üssetek pártot, építvén magatoknak oltárt, az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kívül.

20. Avagy nem Ákán, a Zéra fia vétkezik-e vagy vétekkel az Istennek szentelt dolog ellen; mégis Izraelnek egész gyülekezete ellen lőn a harag! És az a férfiú nem egymaga halt meg az ő bűnéért!

21. Felelnek pedig a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél nemzetsége, és szólnak az Izrael ezreinek fejeihez:

22. Az Istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr: ő tudja, és az Izrael is megtudja. Ha pártütésből és ha az Úr ellen való vétekből van ez: ne tartson meg minket e napon!

23. Ha azért építettünk magunknak oltárt, hogy elforduljunk az Úrtól, vagy pedig hogy áldozzunk azon egészen égőáldozatot és ételáldozatot; vagy hogy tegyünk arra hálaadásnak áldozatát: - lássa meg ezt ő maga az Úr!

24. Hát nem inkább a miatt való féltünkben cselekedtük-e ezt, hogy így gondolkoztunk: Maholnap így szólhatnak a ti fiaitok a mi fiainkhoz, mondván: Mi közötök van néktek az Úrhoz, Izrael Istenéhez?

25. Hiszen határt vetett az Úr mi közöttünk és ti közöttetek Rúben fiai és Gád fiai - a Jordánt; nincsen néktek részetek az Úrban! És elidegeníthetnék a ti fiaitok a mi fiainkat, hogy ne féljék az Urat!

26. Mondottuk azért: Nosza fogjunk hozzá, hogy építsünk oltárt, se nem egészen égőáldozatra, se nem véres áldozatra;

27. Hanem hogy bizonyság legyen az mi közöttünk és ti közöttetek, és a mi utánunk való nemzetségeink között, hogy szolgálni akarjuk az Urat ő előtte a mi egészen égőáldozatainkkal, véres áldozatainkkal és hálaáldozatainkkal, és hogy ne mondhassák a ti fiaitok maholnap a mi fiainknak: Nincs néktek részetek az Úrban.

28. Mondottuk azért: Ha így szólnak maholnap nékünk vagy a mi nemzetségeinknek, ezt mondjuk majd: Lássátok az Úr oltárának mását, a melyet a mi atyáink készítettek, nem egészen égőáldozatra, sem nem véres áldozatra, hanem hogy bizonyság legyen mi közöttünk és ti közöttetek!

29. Távol legyen tőlünk, hogy pártot üssünk az Úr ellen, és elforduljunk immár az Úrtól, építvén oltárt égőáldozatra, ételáldozatra és véres áldozatra az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kívül, a mely az ő sátora előtt van!

30. Hallván pedig Fineás, a pap és a gyülekezetnek fejedelmei és Izrael ezreinek fejei, a kik vele valának, a beszédeket, a melyeket szólottak vala a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fiai; tetszésre találtak vala előttük.

31. És monda Fienás, az Eleázár pap fia a Rúben fiainak, Gád fiainak és a Manassé fiainak: Ma tudtuk meg, hogy köztünk van az Úr, mivelhogy nem vétkeztetek e vétekkel az Úr ellen. Most megszabadítottátok Izrael fiait az Úr kezéből.

32. Visszatért azért Fienás, az Eleázár pap fia és a fejedelmek a Rúben fiaitól, a Gád fiaitól a Gileád földéről a Kánaán földére Izraelnek fiaihoz, és megbeszélik nékik e dolgot.

33. És tetszésre talált e dolog Izrael fiai előtt is, és áldják az Istent Izrael fiai, és nem mondák, hogy hadakozni menjenek fel ellenük, hogy elveszessék a földet, a melyben lakoznak a Rúben fiai és a Gád fiai.

34. Az oltárt pedig így nevezik Rúben fiai és a Gád fiai: "Bizonyság ez közöttünk, hogy az Úr az Isten."

*