Józsué könyve 24. fejezet

1. Józsué pedig összegyűjti Izraelnek minden nemzetségét Síkembe, és előhívja Izraelnek véneit, fejeit, bíráit és felügyelőit, és oda állának az Úr elébe,

2. És monda Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izraelnek Istene: A folyóvízen túl lakoztak régente a ti atyáitok: Tháré, Ábrahámnak atyja és Nákhórnak atyja, és idegen isteneknek szolgáltak vala.

3. De áthoztam a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldaláról, és elhordoztam őt az egész Kánaán földén, és megsokasítottam az ő magvát: és adám néki Izsákot.

4. Izsáknak pedig adám Jákobot és Ézsaut. És Ézsaunak a Szeír hegyét adám birtokul, Jákob pedig és az ő fiai alámennek Egyiptomba.

5. Majd elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot úgy, a hogy cselekedtem vala közöttük: azután pedig kihoztalak vala titeket.

6. És kihoztam a ti atyáitokat Egyiptomból, és jutátok a tengerhez, és űzék az egyiptomiak a ti atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Veres tengerig.

7. Akkor az Úrhoz kiáltanak, és homályt vet ti közétek és az egyiptomiak közé, és rájuk viszi a tengert és elborítá őket. Szemeitek is látták azt, a mit cselekedtem vala az egyiptomiakkal: ti pedig sok ideig lakoztatok a pusztában.

8. Majd elhozlak titeket az Emoreusok földére, a kik túl laktak vala a Jordánon, és hadakoznak ellenetek; de kezetekbe adám őket, és bírátok az ő földüket, őket pedig eltörlém a ti orcátok elől.

9. Majd felkel Bálák, a Czippor fia, Moábnak királya, és hadakozék Izraellel, és elküld és hivatja Bálámot, a Beór fiát, hogy átkozzon meg titeket.

10. De nem akarám meghallgatni Bálámot, ezért áldva áldott vala titeket, és megszabadítalak titeket az ő kezéből.

11. Majd általjövétek a Jordánon, és jutátok Jérikhóba, és hadakoznak veletek Jérikhónak urai; az Emoreus, Perizeus, Kananeus, Khittheus, Girgazeus, Khivveus és Jebuzeus; de kezetekbe adám őket.

12. Mert elbocsátám előttetek a darazsakat, és űzék azokat előletek: az Emoreusok két királyát, de nem a te fegyvered által, de nem a te kézíved által!

13. És adék néktek földet, a melyben nem munkálkodtál, és városokat, a melyeket nem építettetek vala, mégis bennük laktok; szőlőket és olajfákat, a melyeket nem ti ültettetek, de esztek azokról.

14. Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el az isteneket, a kiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvízen és Egyiptomban, szolgáljatok az Úrnak.

15. Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvízen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.

16. A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek!

17. Sőt inkább az Úr, a mi Istenünk az, a ki felhozott minket és atyáinkat Egyiptom földéből, a szolgák házából, és a ki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink előtt, és megtartott minket minden utunkban, a melyen jártunk, és mind ama népek között, a melyek között általjöttünk;

18. És kiűzött az Úr minden népet, az Emoreust is, e földnek lakóját, a mi orcánk elől: Mi is szolgálunk az Úrnak, mert ő a mi Istenünk!

19. Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő: nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket;

20. Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek: akkor elfordul és rosszal illet benneteket, és megemészt titeket, minekutána jól cselekedett veletek.

21. Akkor monda a nép Józsuénak: Nem, mert mi az Úrnak szolgálunk!

22. Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És mondának: Bizonyságok!

23. Most azért hányjátok el az idegen isteneket, a kik köztetek vannak, és hajtsátok szíveteket az Úrhoz, Izraelnek Istenéhez.

24. És monda a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk.

25. Szerez azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és ad eleibe rendelést és végzést Síkemben.

26. És beírá Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és vőn egy nagy követ, és oda helyezteté azt a cserfa alá, a mely vala az Úrnak szent házában.

27. És monda Józsué az egész népnek: Íme ez a kő lesz ellenünk bizonyságul; mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, a melyet szólott vala nékünk; és lesz ellenetek bizonyságul, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen.

28. És elbocsátá Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe.

29. És lőn e dolgok után, hogy meghalt Józsué, a Nún fia, az Úrnak szolgája, száztíz esztendős korában,

30. És eltemették őt az ő örökségének határában Timnat-Szerában, a mely az Efraim hegyén van, a Gaas hegytől észak felé.

31. Izrael pedig az Urat szolgálta vala Józsuénak minden idejében, és a véneknek is minden idejükben, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, és a kik tudják vala minden cselekedetét az Úrnak, a melyet cselekedett vala Izraellel.

32. A József csontjait pedig, a melyeket felhoztak vala Izrael fiai Egyiptomból, eltemették Síkemben, a mezőnek abban a részében, a melyet szerzett vala Jákob Hámornak, a Síken atyjának fiaitól száz pénzén: és lőnek a József fiainak örökségévé.

33. Meghalt Eleázár is, Áronnak fia, és eltemették őt Gibeathban, az ő fiának Fineásnak városában, a mely néki adatott az Efraim hegyén.

*