Józsué könyve 8. fejezet

1. És monda az Úr Józsuénak: Ne félj és ne rettegj! Vedd magadhoz mind a fegyverfogható népet, és kelj fel és menj fel Aiba, meglásd: kezedbe adom Ainak királyát és az ő népét, városát és földét.

2. Úgy cselekedjél Aival és az ő királyával, a mint cselekedtél Jérikhóval és az ő királyával; de zsákmányolni valóját és barmait magatoknak zsákmányolhatjátok! Vess lest a városnak, annak háta megett!

3. Felkele azért Józsué és az egész fegyverfogható nép, hogy felmenjenek Aiba, és kiválaszta Józsué harminczezer erős férfiút és elküldé őket éjjel.

4. És parancsola nékik, mondván: Vigyázzatok! Ti lest vettek a városnak, a város háta megett; igen messzire ne menjetek a várostól, és mindnyájan készen legyetek!

5. Én pedig és az egész nép, a mely velem van, megközelítjük a várost. És ha kijönnek ellenünk, mint először, akkor megfutamodunk előttük.

6. És utánunk jönnek, mígnem elszakasztjuk őket a várostól, mert azt fogják mondani: Futnak előlünk, mint először. És a míg futunk előttük,

7. Ti támadjatok elő a leshelyből, és foglaljátok el a várost, mert az Úr, a ti Istenetek adja azt a ti kezetekbe.

8. És ha majd beveszitek a várost, gyújtsátok fel a várost tűzzel. Az Úrnak szava szerint cselekedjetek, vigyázzatok, megparancsoltam néktek!

9. Elküldé azért őket Józsué és elmenének a leshelyre, és megszállának Béthel és Ai között, Aitól napnyugat felé; Józsué pedig ez éjszakán a nép között hála.

10. És felkel Józsué, jó reggel, és megszemléli a népet, és felméne ő és Izraelnek vénei a nép előtt Aiba.

11. És felméne a fegyverfogható nép is mind, a mely vele vala, és elközelítenek és jutának a város elé, és táborba szállnak Aitól északra, a völgy pedig köztük és Ai közt vala.

12. És vőn mintegy ötezer férfiút, és lesbe állítá őket Béthel és Ai között a városnak nyugati részén.

13. Így állítják fel a népet, az egész tábort, a mely Aitól észak felé, utócsapata pedig a várostól napnyugat felé vala. Józsué pedig bement ez éjszakán a völgynek közepébe.

14. És lőn, hogy mikor meglátta vala Ainak királya, sietve felkelnek, és kijönnek a város férfiai Izrael ellen a harcra; ő és egész népe a megszabott helyre, a síkság elejére, mert nem tudja vala, hogy lest vetnek néki a város háta mögött.

15. Józsué pedig és az egész Izrael mintha megverettek volna előttük futnak vala a puszta felé vivő úton.

16. És felriaszttatik az egész nép, a mely a városban vala, hogy üldözze őket. És üldözék Józsué, és elszakadnak a várostól.

17. És nem marad ember Aiban, sem Béthelben, a ki nem jött volna Izrael után, és ott hagyják a várost kinyitva, és üldözék Izraelt.

18. Az Úr pedig monda Józsuénak: Emeld fel a kopját, a mely kezedben van, Ai felé, mert kezedbe adom azt. És felemeli Józsué a kopját, a mely kezében vala, a város felé.

19. A lesben levők pedig nagy hamarsággal felkelnek helyükről, és a mint felemelte vala kezét, futásnak eredének, és bemennek a városba, és bevevék azt, és nagy hamarsággal tűzbe borítják a várost.

20. Ai férfiai pedig hátratekintenek, és látják, hogy íme a városnak füstje felszáll vala az ég felé, és hogy nincsen módjukban imide vagy amoda elfutni, mert a nép, a mely fut vala a pusztának, visszafordul vala az üldöző felé.

21. Józsué ugyanis és az egész Izrael látták vala, hogy a lesben levők bevették a várost, és hogy a városnak füstje felszállott vala: visszafordulnak azért és vágják Ainak férfiait.

22. Amazok pedig a városból jönnek ki ellenük, és így közben valának Izraelnek: ezek innen, amazok meg amonnan, és vágják őket mindaddig, a míg egy sem marad közülük élve, vagy a ki elszaladt volna.

23. Ainak királyát is elfogták élve, és elvitték őt Józsué elé.

24. Mikor pedig leöldösi Izrael Ainak minden lakosát a mezőn, a pusztában, a hol üldözték vala őket, és mikor mindnyájan elhullottak vala az utolsóig fegyver éle alatt: visszafordul az egész Izrael Ai ellen, és vágja azt fegyver élével.

25. Mindazok pedig, a kik e napon elhullottak, férfiak és asszonyok együtt, tizenkétezren vannak; Ainak minden embere.

26. Józsué ugyanis nem vonja vissza a kezét, a melyet a kopjával együtt felemelt vala, míg megölik Ainak minden lakosát.

27. A barmot azonban és a mi zsákmányolni valója volt ennek a városnak, magának zsákmányolja el Izrael az Úr rendelete szerint. A mint utasította vala Józsuét.

28. Ait pedig felgyújtatja Józsué és teszi örökkévaló kőhalommá, pusztasággá mind e napig.

29. Ainak királyát pedig felakasztja fára és ott vala estéig; de naplementekor parancsolt Józsué, és leveszik annak holttestét a fáról, és vetik a város kapujának bejáratához, és nagy rakás követ hordanak fölébe, mind e napig.

30. Majd oltárt épít Józsué az Úrnak, Izrael Istenének Ebál hegyén.

31. Miképpen megparancsolta vala Mózes, az Úrnak szolgája Izrael fiainak, a mint meg van írva Mózes törvényének könyvében; oltárt ép kövekből, melyeket vas nem érintett és visznek arra egészen égőáldozatot az Úrnak, és áldoznak hálaáldozatokat.

32. És felírja ott kövekre a Mózes törvényének mását, a melyet az írt vala Izrael fiai elé.

33. Az egész Izrael pedig és az ő vénei, vezérei és bírái ott álltak vala kétfelől a láda mellett, a Lévita-papok előtt, a kik az Úrnak frigyládáját hordozták vala, úgy a jövevény, mint a bennszülött, fele a Garizim hegye felé, fele pedig Ebál hegye felé, a mint megparancsolta Mózes az Úr szolgája, hogy megáldaná az Izrael népét először.

34. Azután pedig felolvasta a törvénynek minden igéjét, az áldást és az átkot, mind úgy, a mint meg van írva a törvény könyvében.

35. Nem volt egy ige sem azok közül, a melyeket Mózes parancsolt vala, a melyet fel nem olvasott volna Józsué, az Izraelnek egész gyülekezete előtt, még az asszonyok, gyermekek, jövevények előtt is, a kik járnak vala közöttük.

*