Józsué könyve 9. fejezet

1. Lőn pedig, hogy mikor ezt meghallották mind ama királyok, a kik a Jordánon túl a hegyeken és síkon és a nagy tengernek egész partja-mentén valának a Libánon ellenében: a Khittheus, az Emoreus, a Kananeus, a Perizeus, a Khivveus és a Jebuzeus:

2. Egybegyülekeznek, hogy megvívjanak Józsuéval és Izraellel egy akarattal.

3. De meghallják Gibeon lakosai is, a mit Józsué Jérikhóval és Aival cselekedett vala.

4. És ők is ravaszul cselekednek. Elmennek ugyanis és követeknek adják ki magokat. Szereznek azért szamaraikra ócska zsákokat, és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlőket;

5. És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magokra; az útravaló kenyerük is mind száraz és penészes vala.

6. Így menének el Józsuéhoz a táborba Gilgálba, és mondának néki és Izrael férfiainak: Messze földről jöttünk, most azért kössetek frigyet mi velünk.

7. Izrael férfiai pedig mondának a Khivveusnak: Hátha közöttem lakol te; hogyan kössek azért frigyet te veled?

8. Azok pedig mondának Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És monda nékik Józsué: Kik vagytok, és honnan jöttetek?

9. És mondának néki: Igen messze földről jöttek a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az ő hírét és mindazt, a mit Egyiptomban cselekedett;

10. Mindazt is, a mit cselekedett az Emoreusok két királyával, a kik valának túl a Jordánon, Szíhonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, a ki Astarótban vala.

11. Ezért szólnak nékünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjük, és mondjátok nékik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet mi velünk!

12. Ez a mi kenyerünk meleg volt, a mikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jöjjünk: most íme, száraz és penészes lett.

13. Ezek a boros tömlők is, a melyeket új korukban töltöttünk vala meg, íme, de megszakadoztak; e mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt!

14. És vőnek a férfiak azoknak eledeléből, az Úr tanácsát pedig nem kérték vala.

15. És békességesen bánt velük Józsué, és frigyet köt velük, hogy életben hagyja őket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdnek nékik.

16. De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek vala velük, meghallják, hogy közel valók azok hozzájuk, sőt közöttük lakoznak azok.

17. Elindulnak azért Izrael fiai, és eljutnak azoknak városaihoz harmadnapon. Városaik pedig valának: Gibeon, Kefira, Beéróth és Kirjáth-Jeárim.

18. De nem bánták őket Izrael fiai, mivelhogy megesküdtek vala nékik a gyülekezet főemberei az Úrra, Izrael Istenére, és zúgolódik az egész gyülekezet a főemberek ellen.

19. Mondának azért mind a főemberek az egész gyülekezetnek: Mi megesküdtünk nékik az Úrra, Izrael Istenére, most hát nem bánthatjuk őket.

20. Ezt cselekedjük velük, hogy életben hagyjuk őket, és így nem lesz harag ellenünk az esküvésért, a mellyel megesküdtünk nékik.

21. Mondának azért a főemberek nékik: Ám éljenek! És lőnek favágóivá és vízhordozóivá az egész gyülekezetnek, a mint szólottak vala nékik a főemberek.

22. Hívatja ugyanis őket Józsué, és szól nékik, mondván: Miért csaltatok meg minket, ezt mondván: Igen messziről valók vagyunk mi tőletek, holott ti közöttünk laktok?

23. Most azért átkozottak legyetek, és ne fogyjon ki közületek a szolga, a favágó és vízhordó az én Istenemnek házába.

24. Azok pedig felelnek Józsuénak, és mondának: Mivelhogy nyilván tudtukra esett a te szolgáidnak az, a mit az Úr, a ti Istenetek parancsolt vala Mózesnek, az ő szolgájának, hogy néktek adja ezt az egész földet, és hogy kiirtja előletek a földnek minden lakosát: igen féltettük tőletek a mi életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot.

25. És most íme, a te kezedben vagyunk, a mint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mivelünk!

26. És úgy cselekedik velük, és kiszabadítja őket Izrael fiainak kezéből, és nem ölik meg őket.

27. És teszi őket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához, mind e napig, azon a helyen, a melyet választottak.

*