Krónikák 2. könyve 2. fejezet

1. Elvégezé Salamon magában, hogy az Úr nevének házat építene, és magának királyi palotát.

2. És rendele Salamon hetvenezer férfit teherhordásra, nyolcvanezer férfit favágásra a hegyen; háromezerhatszáz felügyelőt azokhoz.

3. És külde Salamon a tírusbeli Hirám királyhoz, mondván: A mint az én atyámmal, Dáviddal cselekedtél, a kinek küldöttél cédrusfákat, hogy építene magának házat, melyben laknék;

4. Úgy én az én Uram Istenem nevének akarok házat építeni, hogy néki szenteljem, és abban füstölő szerekkel jó illatot gerjesszek, hogy folytonosan szent kenyerek álljanak előtte, s minden reggel és este égőáldozatot áldozzak szombatnapokon, és új holdnak napjain, és az Úrnak a mi Istenünknek szentelt ünnepeken, melyeket örökké kell cselekedniök az Izraelitáknak.

5. A ház pedig, a melyet építeni szándékozom, igen nagy lesz, mert a mi Istenünk nagyobb minden isteneknél.

6. De kinek volna annyi ereje, hogy néki házat csinálhatna? Az ég és az egeknek egei őt be nem foghatják, s ki vagyok én is, hogy néki házat csinálhassak? hanem hogy csak jóillatot tegyenek abban ő előtte.

7. Most azért küldj hozzám tudós mesterembert, a ki tudjon készíteni aranyból, ezüstből, rézből, vasból, bíborból, karmazsinból és kék bíborból; a ki tudjon metszéseket metszeni az én mesterembereimmel együtt, a kik Júdában és Jeruzsálemben vannak, a kiket az én atyám, Dávid szerzett.

8. Annakfelette küldj cédrusfákat, fenyőfákat és ébenfákat a Libánusról, mert tudom, hogy a te szolgáid tudják vágni a Libánusnak fáit; és íme az én szolgáim is a te szolgáiddal lesznek.

9. Hogy készítsenek nékem sok fát, mert a ház, a melyet építek, nagy és csudálatos lészen.

10. És íme a munkásoknak, a favágóknak, a te szolgáidnak adok húszezer véka cséplett búzát és húszezer véka árpát, húszezer báth bort és húszezer báth olajat.

11. Felele pedig Hírám, a Tírus királya levélben, melyet külde Salamonnak: Mivelhogy az Úr szerette az ő népét, azért adott téged nékik királyul.

12. Ismét monda Hírám: Áldott az Úr, az Izrael Istene, a ki mind a mennyet, mind a földet teremtette; a ki ilyen bölcs, tudós, okos és értelmes fiat adott volt Dávid királynak, a ki mind az Úrnak házat, mind magának királyi palotát akar építeni.

13. íme küldöttem azért bölcs, tudós és értelmes férfit, a ki az én atyámé, Húrámé volt;

14. A Dán nemzetségének leányai közül való asszony fiát (és az ő atyja Tírus városából való), a ki tud készíteni aranyból, ezüstből, rézből, vasból, kövekből, fákból, bíborból, kék bíborból, lenből és karmazsinból és mindenféle metszést metszeni és minden remekművet elkészíteni, a melyekkel megbízatik, a te tudós mesterembereiddel és az én uramnak, Dávid királynak, a te atyádnak tudós mestereivel egyben.

15. Azért most, a mely búzát, árpát, olajat és bort igért az én uram, küldje el az ő szolgáinak;

16. Mi pedig a Libánuson vágunk fát, a mennyire néked szükséged lesz, és elvisszük azokat szálakon a tengeren Joppéhoz, és te onnét vitessed Jeruzsálembe.

17. Megszámláltata azért Salamon minden idegen férfit az Izrael földén, az ő atyjának, Dávidnak megszámláltatása után és találtatának százötvenháromezerhatszázan.

18. És választa azok közül hetvenezer teherhordót, favágásra pedig a hegyen nyolcvanezeret; pallérokul, a kik a népet szorgalmaztatnák, rendele háromezerhatszázat.

*