Mózes 5. könyve 10. fejezet

1. Abban az időben monda az Úr nékem: Faragj magadnak két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és jöjj fel hozzám a hegyre, és csinálj faládát.

2. És felírom a táblákra azokat az igéket, a melyek az előbbi táblákon vannak, a melyeket széttörtél; és tedd azokat a ládába.

3. Csinálok azért ládát sittim-fából, és faragok két kőtáblát is, az előbbiekhez hasonlókat; és felmegyek a hegyre, és a két kőtábla kezemben vala.

4. És felírja a táblákra az előbbi írás szerint a tíz igét, a melyeket szólott vala az Úr ti hozzátok a hegyen, a tűznek közepéből a gyülekezésnek napján, és átadja az Úr azokat nékem.

5. Akkor megfordulok és alájövök a hegyről, és beteszem a táblákat a ládába, a melyet csináltam vala, hogy ott legyenek, a miképpen az Úr parancsolta vala nékem.

6. Izrael fiai pedig elindulnak Beeróthból, a mely a Jákán fiaié, Moszérába. Ott halt meg Áron, és ugyanott el is temették, és Eleázár, az ő fia lett pappá helyette.

7. Innét indulnak Gudgódba, Gudgódból pedig Jotbatába, bővizű patakok földére.

8. Abban az időben választja ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, és hogy az Úr előtt álljon, és néki szolgáljon, és hogy áldjon az ő nevében mind e napig.

9. Ezért nem volt része és öröksége a Lévinek az ő atyafiaival; az Úr az ő öröksége, a miképpen megmondotta vala néki az Úr, a te Istened.

10. Én pedig ott állottam a hegyen, mint az előbbi napokban, negyven nap és negyven éjjel: és meghallgat engem az Úr akkor is, és nem akar téged elveszteni az Úr.

11. És monda az Úr nékem: Kelj fel, menj és járj a nép előtt, hogy bemenjenek és bírják a földet, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom.

12. Most pedig, óh Izrael! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utjain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből,

13. Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!

14. Íme az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van!

15. De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvukat: titeket választott ki ő utánuk minden nép közül, a mint e mai napon is látszik.

16. Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak;

17. Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad.

18. Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván néki kenyeret és ruházatot.

19. Szeressétek azért a jövevényt; mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földén.

20. Az Urat, a te Istenedet féljed, őt tiszteljed, ő hozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdjél.

21. Ő a te dicséreted, és a te Istened, a ki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, a melyeket láttak a te szemeid.

22. A te atyáid hetvenen mentek vala alá Egyiptomba; most pedig az Úr, a te Istened megsokasított téged, mint az égnek csillagait!

*